Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]
88 A magyarok baskír neve, úgy látszik, először Ball} í-nál (megh. 934.) jelentkezik. Szerinte kétféle basfirt van. Az egyik közülük a bolgárok mögött a gúzok földjének a szélén lakik; ez a baskíriai baskír-magyar. A másik a besenyők szomszédságában él; az a honfoglalás előtti magyar nép. B a 1 h î értesítését átvette egész sor arab (perzsa) geográfus, így Jbn Hauqal, İştah rí. Ihn F a d I ä n. Gar diz i (XI. sz.), I dr isi (XII. sz.) és még mások. A mohamedán geográfusok egy másik csoportja anélkül, hogy a baskír nevet említené, a baskír földre lokalizálja a magyarokat; ezek J a i h â n i és a hagyományát fenntartó İbn Rust a, Bakri, Gardizî. A kép nem volna teljes, ha nem szólnánk, arról, hogv a korai mohamedán szerzők is többször nevezik baskíroknak a Duna Tisza menti magyarokat is. így M a s'ü d î bafyird-nak nevezi a 934-ben Bizánc elleni támadást végrehajtó magyarokat; a basyird elnevezés Jáqö tnál, Qazwin inéi szintén a nyugati magyarokra vonatkozik. 17. Mi lehet a magyarok baskír nevének a magyarázata? NÉMETH GYULA (HonfKial. 300) szerint ebben a kérdésben három vélemény alakult ki: a) Baskíriában soha nem voltak magyarok, névhasonlóság alapján keleti írók konstruálták meg a baskír—magyar elméletet; b) Baskíriában igenis éltek magyarok; c) a magyarok eredetileg azonosak a baskírokkal. A helyzet e téren lényegében ma sem változott, legfeljebb élesebben úgy fogalmazhatnék meg a helyzetet, hogv a baskír—magyar kapcsolatoknak vannak hívei és vannak ellenzői. A kialakult vélemények kritikája helyett a megvizsgált anyag alapján próbálunk a kérdéshez néhány megjegyzést fűzni. A mongol kori basyird adatok szervesen kapcsolódnak a korábbi mohamedán források bakyird;~bakfird, basfirt, bakqird adataihoz. Ide tartozik természetesen Kâsyari XI. századi basy'irt adata, a baskírok maguk használta bakqort neve, továbbá a kazáni tatár bakkort, a csuvas pukkdrt. NÉMETH GYULA (HonfKial. 312 — 3) a baky'ird, bakyirt alakból indul ki, és a szóvégi d (t)1 magyar kicsinyítő képzőnek fogja fel, a baky'ir1 J>edig — MUNKÁCSI (Ethn. VI, 332) nyomdokain — török bäk-oyur-nak, 'öt oyur'-nak értelmezi. A magyarázat merész, és, mint PELLIOT (Notes 138) rámutat, ezen kívül még figyelmen kívül hagyja a bafy'ir alakot is. Egy bafy'ir kiindulópontnak kétségtelenül megvolnának az előnyei. Egy olyan török nyelvben például, amelyben az idegen szóbelseji /-bői s lesz. szabályosan baky'ir lenne; ugyanebben a török nyelvben a megver > mefer alakból szabályosan miker fejlődött volna. A volgai török nyelvek történetét, sajnos, túlságosan kevéssé ismerjük ahhoz, hogv a feltevésnek ezt a szálát érdemes volna tovább követni. Az utóbbi időben megnőtt az érdeklődés a baskír magyar kapcsolatok iránt, a megújult kutatásoktól még további új eredmények várhatók. 1 A honfoglaló magyarság kialakulása 300 — 11. A. ZEKI VALIIM TOUAN , Völkerschaften des Chazarenreiehes im neunten Jahrhundert: KC'sA. TIT, 40 —76 CzEOLÉnv KÁROLY. Magna Hungaria 111 — 2(1. 1 M. KÂŞANEN , Gibt es im Baschkirischen etwas Ugrisclies?: Acta Orient. Hung. XII (190i.), 73—8. B. A. SERKBRENNIKOV, K voprosu o svjazi baékirskogo jazyka s vengerskim. Aktualjnve problemy baSkirovedenija 1 — 23. Ufa, 1903. LIGETI LAJOS, Gyarmat és Jenő: Tanulmányok u magyar nyelv életrajza köréhői 230 — 9: NytudErt. 10. sz.
