Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

86 (lagac) eljutottak, ez utóbbi északról a baskírok földjéről (Pascatur) jon, és a Káspi-tengerbe ömlik. A baskírok nyelve azonos a magyarokéval, pásztorok, nincsenek városaik, és nyugatról Nagy-Bulgáriával határosak. Ezen az északi vidéken ettől az országtól keletre nincs több város, és Nagv-Bulgária az utolsó ország, amelynek városai vannak. Erről a baskír-földről jöttek ki a hunok, a későbbi magyarok, ezért hívják ezt a földet Nagy-Magyarországnak: „Postquam iveramus XII diebus ab Etilia, invenimus magnum flumen quod vocant Iagat, et venit ab aquilone de terra Pascatur, descendens in predictum mare. Idioma Pascatur et Ungarorvm idem est, et sunt pastores sine civitate aliqua et contiguatur maiori Bulgarie ab oecidente. Ab illa terra versus orientem in latere illo aquilonari non est amplius aliqua civitas. Unde Bulgaria maior est ultima regio habens civitatem. De illa regione Pascatur exierunt Huni qui postea Hungari, unde est ipsa maior Hungaria." (I. h. 218 9.) — Ebből a Nagy-Bulgáriából jöttek ki azok a bulgárok, akik a Duna túlsó oldalán, Konstantinápoly közelében laknak, és Pascatur közelében vannak az illak-ók (lilac), ami ugyanaz, mint a blak-ok, csak a tatárok nem tudják kiejteni a i-t; tőlük jöttek azok, akik Assan földjén élnek. Mindkettőjüket, ezeket is, azokat is Mak (Illac)-nak hívják: „De illa enim maiori Bulgaria venerunt illi Bulgari qui sunt ultra Danubium propre Constantinopolim. Et iuxta Pascatur sunt Illac, quod idem est quod Blac, sed B nesciunt Tartari sonare a quibus venerunt illi qui sunt in terra Assani. Utroeque enim vocant Iliac et hos et diós." (I. h. 219.)

1 Végül, de nem utolsósorban érdemes megjegyezni, hogy amit a baskírokra vonatkozólag mondott, annak forrását a tatárjárás előtt ott járt dominikánusoktól merítette: „Hoc quod dixi de terra Pascatur scio per fratres Predica1 Rubrouek tehát Batcardúi mellett is elhelyez egy Itlak-ol(Illac), ez utóbbi — egyesek szerint — nem más, mint a Havasalföld török neve. Ebból a körülményből arra következtettek, hogy Bascardia = Magna Hungaria csupán tudóskodó, minden tárgyi alapot nélkülöző azonosítás, ós hogy ebben a tekintetben Rubrouek keleti Illac-ja teljesen aláássa az Ö tudós hitelét (vö. PERÉN vi: MNy. LV, 340 — 91). A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Amennyiben a baskír—magyar azonosítás és vele párhuzamosan a keleti illák felvetése tudós konstrukció, azért semmi esetre sem Rubrouek (és Piano Carpini) a felelős. PELLIOT (Notes 144 — 59) széles dokumentációs anyag bevonásával vizsgálat alá vette a kérdést. Mindenekelőtt rámutat, hogy az Illac nevet megtaláljuk a Rubrouc kot másoló Roger B a e o n-nál (Nam populus ille dicitur nunc a Tartarus Ilac; quod idem est quod Blac. Sed Tartari nesciunt sonare B litteram.) Rubrouek kétségtelenül Havasföldre, Valachiára gondolt; kommentátorai éppen ezért két ponton kezdettől fogva kifogásolták állítását. Először is az Illac Ilac nevet I/lac-ra javították (RISCH); rámutattak természetesen arra is, hogy az Urálban soha sem éllek oláhok (románok). PELLIOT szerint azonban arról van szó, hogy a domonkos információk szerint (ez volt Rubrouek forrása) a török és mongol világban az Uraiban és a Havasalföldön két azonos vagy hasonló nevet viselő nép élt, s ezeket azonosította valaki (vagy valakik), természetesen helytelenül. Az Urál menti Illac-ra, akik az ottani baskírok mellett éltek, egyéb források is utalnak. Ezek: Lac Marco Pólónál (vö. még P. PELLIOT, Notes on Marco Polo II [Paris, I9ü3.], 750); Olachi M a r i g n o 11 iiiál, az Oyuz-monda üláq-)ui (az orun, majar es baiyird mellett). PELLIOT végül is (158) arra a feltevésre jut, hogy az Illac fráshiba egy korábbi Ular helyett, s ez az Viae egybeesett az oláhok egykorú nevével: az ulw/-kai: „Autrement dit, İ'usage mongol confondait en une méme forme deux noms de peuples étyinologiquemcnt différenls, eelui des Ulaq de l'Ural, qu'ils soient ou non de langue turque, et les Ulm/ < I

'lalı, c'est-á-dire les Valaques ou Roumains." Egyszerűen szóbeli értesülésből származó tárgyi tévedésről van tehát szó, nem pedig puszta levegőben lógó tudós konstrukcióról. (Vö. még TAMÁS LAJOS, Rómaiak, románok és oláhok Dácia Trajánában [Bp., 1935.], 95 — 9.) Meg kell még jegyezni, hogy R a S 1 d u-'d-D i n iláüt népe nem az. oláhokra vonatkozik, mint azt korábban többen gondolták, hanem a lengyelekre.