Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar nép mongol kori nevei (magyar, baskír, király) [MNy LX/1964/, 385-404.]

84 az utóbbi a magyarok nevévé vált volna. A szellemes magyarázatnak gyengéje, hogy ez a névpár aránylag ritka, akkor is másodlagos, s mindig a keldr helyét foglalja el. Mindezeket az eseteket kirekesztvén R a S î d u-'d-D i nnál mindössze két olyan felsorolást találunk, amely a bdkyird-ot tartalmazza, s amely az iménti két típustól eltér. Az egyik: qipóáq, orûs, pölö [= bular], mäjdr, bdkyird, äs, Südaq (BLOCKET 41; VERCHOVSKIJ 36); lehet, hogy a mäjdr név szomszédsága nem véletlen, s a bdkyird itt is a magyarokra vonatkozik. Kétségtelen, hogy A b ü-'l-r ä z i már említett Oyuz-mondájában a mäjär bdkyird ugyanezt az előzményt tükrözi. Egyetlen egy adata van R a á i d u-'d-D í nnak,< amelyben a bdkyird név a magyar nép egvéb neveitől -elszigetelten jelenik meg, a meghódított helyek felsorolásában: Iblr-Sibir, bulár, dakt-i qipédq, bdkyird, rüs, cerkes. A dakt-i qipSdq és a rüs szomszédsága megengedné, hogy az Urál menti baskírokra gondoljunk, ám ez a mechanikus eljárásra támaszkodó puszta feltevés semmivel sem vinne bennünket közelebb a baskír probléma felderítéséhez. Bárhogyan is áll a dolog, a baskír-kérdés egyik nem jelentéktelen tételét a következőképpen fogalmazhatjuk meg: Juwaini (és a nyomdokain járó VVaşşâf), továbbá R a S i d u-'d-D î n (a hozzá csatlakozó Ab ü-'l Tâz ival együtt) valamennyi lényeges és azonosítható baskír-adata a Duna — Tisza menti magyarokra vonatkozik. 13. ,,A mongolok titkos történeté"-ben, mint említettük, csak két olyan szakasz van, amely forrásértékű adatot tartalmaz (239, 262), a másik kettő (270, 274) későbbi interpolációként került a műbe. E két utóbbi szakasz utólagos jellege mellett szólnak azok a torzítások is, amelyeket ezek tartalmaznak. A 270. szakaszról a majar népnév kapcsán fentebb már szóltunk. Hogy a 274-ről akkor hallgattunk, annak az az oka, hogy a kései betoldás egyik hanyagságaként kiesett belőle a majar név, amelynek pedig benne kellett volna maradnia. De a benne maradt nevek egyike-másika sem mentes a hanyag interpolálás külső jeleitől. íme a szöveg: Sübe'etei-ba'atur-un gejige ayalaqsat Büu Büri Gilyük Möngge teri'üten olon kö'üt kanglin kibía'ud-i bajigid-i oro'ulju Ejil Jayaq Meget balaqasu ebdejü orusud-i kiduju ülüttele talabai, Asut Sesüt Bolar Men-kermen Kiwa teri'üten balaqad-un irgen-i dawuliju else'üljü daruqaóin tammacin-i talbiju qariba: ,,A Szübeteej-baatur megsegítésére hadba küldött hercegek, Batu, Büri, Güjük, Möngge és sok más herceg meghódították a kanglinokat, kibcsautokat meg a badzsigitokat, feldúlták Edzsilt, Dzsajak és Meget városát, az oruszutokat leigázták és kirabolták, mind egy szálig. Az Aszút, Szeszüt, Bolar, Men-kermen, Kiwa meg a többi városlakosait leigázták s megadásra kényszerítették; parancsnokokat és helytartókat hagytak hátra s visszatértek." (Vö.: HAENISCH 97; PELLIOT 1İ4; KOZIN 314; SHIF.ATORI XII 27a—b: LIGETI 132.) Talán mondani is felesleges, hogv ez a szakasz sincs meg az „Altan tobéi"-ban. . A 274. szakasz felületességből fakadó tévedéseire nem kell sok szót vesztegetni. A szakasz maga a 270. és nem a 262. szakaszra támaszkodik, Ejil és Jayaq nem városok, hanem „bővizű" folyók. Hasonlóképpen Asut, Sesüt, Bolar nem városok, de népek. Ha mármost az egyedül hiteles 262. szakasz névanyagát, azon belül a bajigit-ot tekintjük, lehetetlen meg nem állapítani bizonyos rokonságot közte és a perzsa történetírók névsorai között, ugyanakkor azonban meg kell állapítanunk e fejezetnek „A mongolok titkos története" legkorábbi redakciója-