Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Gyarmat és Jenő: Tanulmányok a magyar nyelv életrajza köréből [Nytud.Ért. XL/1963/, 230-239.]

60 ja DENY (i. m. 945) es az ő nyomán SINOR (D'un morpheme particulieıemeııt répandu dans les langues ouralo-altaiques: T'oung Pao XXXVII [1944. |, 139).' A turkesztáni ujgur írásos emlékekben is jól ismeretes a -motifti), -miitifn); ezeklien az emlékekben azonban megjelenik e formansnak egy újabb változata: -mad'ifn), -mädi(n) (vö. A. v. GABAIN, Alttürkische Grammatik 124 [23". §], 180 [434. §]). Ez utóbbi alak teljesen kiszorítja a korábbi ts változatot a korai mohamedán török emlékekben, majd, bizonyos emlékekben, megjelenik mellette újabb változatként a -may'in, -mäyin (vö.: C. BROCKELMANN

, Osttürkische Grammatik der islamischen Literatursprachen Mittelasiens 252 — 4 [193. §]; A. M. SÓERBAK, Grammatiéeskij oéerk jazyka tjurekich tekstov X —XIII v'v. iz Vostoönogo Turkestana [M —L., 1961.] 160—1). Az egyes nyelvekre vonatkozólag íme néhány adat: a karakhanidában -mali, -niäti, -mad'ifn), -mädi(n) (M. MANSUROÖLU

, Das Karachanidische: Philologiae Turcicae Fundamenta I, 105), a khvárezmi törökben -madin, -mädin, ritkán -may'in, -mäyin (a két változat fonetikai összetartozására vonatkozólag megoszlanak a vélemények; J. ECKMANN

, Das Chwarezmtürkische: uo. 154), a csagatájban -may'in, mäyin (J. ECKMANN

, Das Tschaghataische: i. h. 154), az óoszmánliban -mad'in, -mädin és -may'in. -mäyin (M. MANSUROÖLU, Das Altosmanische: i. h. 174), az oszmánliban -mad'in, -mädin és -madan, -mädän (J. DENY

, Grammaire de la langue turque 943 — 7), az azerbajdzsániban -madan, tnädän (A. CAFEROÖLU—

G. DOERFER

, Das Aserbeidschanische: i. h. 303). (Vö. még M. R

ÄSÄNEN

, Materialien zur Morphologie der türkischen Sprachen 192.) Végeredményben egy percig sem lehet vitás, hogy a türkben és az ujgurban meglehetett a yormalı mint gerundium: 'el nem fárasztván, anélkül, hogv elfárasztana' jelentéssel (participialis jelentés feltételezésére ez idő szerint nincs kellő alapunk). Abban a török nyelvjárásban azonban, amelyikből a kérdéses magyar törzsnév származik, megvallom, nemigen tudnék egy *jormati alakot elképzelni, sokkal valószínűbbnek látszik ott egy *jormadifn), ha ugyan nem kell számolnunk --a d tekintetében — egy még ennél is fejlettebb alakkal (vö. LIGETI: MNy. LVI, 299). 4. Ha a magyar Gyarmat törzsnév forrása egy török *]ormali, akkor az első szótagban o >a fejlődéssel kell számolnunk. Honfoglalás előtti török jövevényszavainkban az első szótagbeli o általában megmarad (most figyelmen kívül hagyjuk a legrégibb magyar emlékek esetleges u írásmódjának a magyarázatát; vö. BÁRCZI, Htört. 55): bocsát (bocsánik, búcsú < bocsú) < bokát- (boSan-, boSuy); hosszan- < bosan-; koporsó < qopurírty, olló < oylay; or, orv < oyur, oyr'i; toklyó < toqliy; bor < bor, borz < borsu, gyom < jom, kos < qo6. Szláv jövevényeinkben meglehetősen ritka (s bizonyos más körülményekhez kötött) ez a megfelelés: gomba < goba, konc < kosb, szombat < sobota, szomszéd < sosed; gomoly a < gomolja; kopja < kopbje, mocsár < moíar (a szláv példákban KNIEZSA, SzlJsz.-ra támaszkodom). 1 A -malin ós a -mali elválaszthatatlan egymástól: a-malin nem más, mint a -maiinak » instrumentális raggal bővült alakja. Ebből következően elfogadhatatlan RADLOFF -ma-l-in magyarázata; ez esetben ugyanis kielógitő magyarázat nólkül maradna a -maii. Ugyanezt kell mondanunk SŐERBAK (i. m. 161) magyarázatáról, mely szerint -mad'in > -maltın egv korábbi -maA (> -may) alakra menne vissza.