Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
464 mégpedig az Erdély felőli gyepürendszernek azon a szakaszán, „amely a szatmári síkságba öblösödő Szamos-völgyet a Lápos folyó völgyének irányában zárta el". PAIS e népelemmel kapcsolatban besenyő, kálisz vagy székely eredetre gondolt. Magam csak a besenyőt vagy a kabart tartanám valószínűnek, azzal, hogv e néprész tulajdonképpeni neve kend és a rejtélyesnek tűnő Kék jelző egyszerűen e néprész fő szállásául szolgáló Kékes erdő (Siluam . . . Keykus) nevében keresendő. A kék-kend népet 1200 táján máshová telepítették őri szolgálatra, tovább nem is esik szó kék jellegéről. GYÖRFFY (Árpád-kori M.tört. földr. 450) a Bars megyei Kendi (Kündi) falut, melyről először 1156-ban történik említés, a magyar kend néprész településének tartja. Ugyanilyen eredetű a Sáros megyei Kendi és a Vas megyei Kendszék is. PAIS (i. m. 274) valamennyi Kend helynevet (nemcsak a határvidékieket) a kék-kend népelemnek tulajdonítja: e feltevésében nem tudjuk őt követni. Az a nézete viszont elgondolkoztató, hogy a krónikák Kund vezére, illetve fiai a Nyírségben szállottak meg; az egykorú birtokviszonyok sugallták a krónikák szerzőinek Kund és Kaplony nevét a honfoglaló vezérek listájára. Hangtanilag kifogástalanul magyarázható a Kündü, Kund, Kend változatok egymáshoz való viszonya. Nem mondhatjuk el ezt az aránylag későn (XII. század végén) feltűnő Kende családnévről: PAIS maga három lehetőséget vetett fel, ezek számát tovább szaporíthatnánk. Az arab írásos [kndh] lehetséges olvasata künde vagy kende; a szóvégi magánhangzó miatt ezek egyikéből sem magyarázható a legrégibb magyar feljegyzésű Kündü. Ennek vagy az lehet az oka, hogv a künde (kende) nem magyar közlés alapján, hanem idegen (pl. kazár) közvetítéssel került Jaihäni forrásába; vagv pedig az, hogy ennek a méltóságnévnek két változata (kündü és künde) élt a magyarban, ami előbbi megfigyeléseink alapján nem lehetetlen. A magyar szakrális király címét régóta próbálták összefüggésbe hozni a harmadik kazár főméltóság címével, a kndr xäqän-n al, mégpedig úgy, hogy a kndr1 kndw-re emendálták, ami simán kündü olvasatot biztosítana (NÉMETH, HonfKial. 295 6). Ennek a szinte magától értetődő, mindennapi emendációnak látszólag akadálya, hogy a különböző kéziratok eltérő olvasatai közt nincs kndw. Viszont van köztük k wnd wr variáns (vö. GOLDEN i, m,), ez viszont szinte magától kínálja a k wndu>w, azaz kündü emendációt. E másolási hibából eredő szövegromlásra a véletlen érdekes párhuzamot nyújt. A jemeni négv nyelvű szótár (1375), amely szintén másolatban maradt ránk, tömérdek olvasási hibával, a mongol kündü 'nehéz, súlyos' szót hibás gráfiával k and ( lr alakban adja meg a helyes kwndmv helyett (9al2 : 15). A kndr gráfiára támaszkodva ZAJACZKOWSKI (Ze studiów 32—3) köndür qayan1 olvas. ZEKI VALIDI TOGAN (IF. 260) a kndr1 knd'-ra emendálja, és künda-nak olvasván a magyar kündcvel egyezteti. Megjegyzendő, ugyanezt a kündü [knd'] alakot vélik felfedezni egy híres kazár származású, fogolyból lett hadvezérnek a nevében, akit Isháq ihn Kundäjiq al-IJazari-nak hívtak; a név lényegét alkotó Kundäfiq-n ak van Kunda] változata İS: Más szóval, az arab helyesírás mögött ogv török Kündücik, illetve Kündüc lappang, mindkét változata török kicsinvítő-becéző képzős alakja a kazár kündü méltóságnévnek. Vö. ZEKI VALIDI TOGAN, IF. 260; D. M. DUNLOP, The History of the Jewish Khazars 61; K. CZEGLÉDY: Numen XIII, 22—3, a pontos magyarázat tőle származik.
