Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]
453 Tarján. Az ötödik magyar törzs neve, szintén helyneveink őrizték meg, Tarján és T erény alakban; e helynévnek a régiségben van Tcrján és Torján alakja is. Forrásuk egv török tar yan méltóságnév; vö. NÉMETH GYULA, HonfKial. 255 9. Az imét említett alaki kettősség nemcsak a magyarban, de a török forrásokban is jelentkezik. E cím körül élénk vita bontakozott ki, szerteágazó szálait itt nem követhetjük, helyette utalunk a régi török szókészletet részletesen vizsgáló művekre: DOERFER, TMEN. II, 460—74 és CLAUSON, ED. 539—40, ahol a leglényegesebb további irodalom megtalálható. A tarqan és a többes számú tarqat a török méltóságneveknek abba a rétegébe tartozik, amely a zsuan-zsuanoktól származik (PELLIOT şzerint ezek mongol nyelvű avarok voltak, innen a mongol többesjel a tarqathan, a /t</i7-ben és az iSbarasban). E méltóságnév előfordul a rovásírásos türk, ujgur feliratokban tarqan alakban. Vita és találgatás folyik a körül, hogy ebben a korban e cím mögött miiven rangot, funkciót kell keresni. T. TEKIN szerint 'a high title'. Ezen a véleményen van CLAUSON is, azzal a megszorítással, hogy kisebb mint a tegin és a Sad. DOERFER szerint előbb 'Ehrentitel (Privilegierter)', később 'Steuerfreier'; ez utóbbi meghatározásokon erősen érződik a mongol kori különleges funkció hatása. A türk feliratokban nevekkel és címekkel kombinálva jelentkezik (tagolásuk sokszor önkényes): Inancu apa yaryan tarqan, Oyul tarqan (Kül tegin); Apa tarqan, Tamun tarqan (Bilgä qayan); Bilgä iSbara tanıyan tarqan (Ongin), Bilgä Tonuquq boyla baya tarqan, Apa tarqan (Tonuquq); vö. T. TEKIN 375—6. A jeniszeji feliratokból valók: ÖabiS tun tarqan, Tarqan mngun\ vö. MALOV 59, 62; A suji feliratból: Qutluy baya tarqan ügä (RAMSTEDT 5). A feliratos anvagból idézzük még puszta címek között: tarqat buyruq bäglär (T. TEKIN 376). A cím később más (pl. arab) írásos feljegyzésekben tar yan alakban jelentkezik. Ennek, valamint képzelt etimológiájának alapján egyesek a rovásírásos emlékek tarqan olvasatát taryan-ra módosítják; ugyanígy járnak el különben •A qayan ésqatun esetében is. A ^-val kezdődő alakok valóságos, helyes olvasatok az olyan írásokban, ahol a q és y visszaadására külön jegy van, de ezeket az olvasatokat a türk rovásírásos emlékek korába visszavetíteni önkényes és anakronisztikus eljárás. Nemcsak a rovásírásban hiányzott a y jel, de az általa rögzített nyelv sem ismerte ezt a hangot. A rovásírás tarqan olvasatát biztosítja különben a kínai ta-kan átírás is (CHAVANNES, Documents 164, jegyz.; Liu MAU-TSAI, Ost-Türken I, 179); a kínai írásnak ugyanis módja lett volna a taryan alakot is pontosan visszaadni. A taryan változat mindenesetre hiteles, s aligha tévedünk, ha a benne jelentkező y-t (ugyanúgy, mint a yan és yatun szavakban) iráni közvetítésre visszük vissza. E magyarázat mellett szól a szogd try'n, közép-perzsa try'n. Iráni közvetítésről vall Menandros szövegében a Bizáncba érkező türk követnek, T ayma taryan-nak a neve is. ( MORAVCSIK , ByzTurc. 2 II, 299 300), bőséges irodalmi utalásokkal). Hasonló forrásból való Käsyari taryan 'Befehlshaber' adata is, mely Aryuban és a pogányoknál személynévként is használatos (BROCK. 198). Érdekes, hogy ugyanezen forrás szerint a y az oguzoknál és a kipcsakoknál fordul elő a q helyett ( BROCK. 239); e megjegyzés nehezen egyez-
