Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyarság keleti kapcsolatai [Minerva XI/1932/, 49-71.]

39 életének során érintkezésbe került, nagyrészt Középázsiából származtak el, hogy az az életmód, műveltség, melynek ott hosszú századokon át részese volt, nagyrészben szintén középázsiai eredetű. Keleteurópa s így őstörténetünk helyes megértése és értékelése céljából tehát mindenekelőtt ismernünk kell azt a földdarabot, amely sok tekintetben a forrás itt: Középázsiát, s Középázsia történetét, nagyjában a Kr. u. X.—XI. századig. Ilyen vállalkozás nem lehet háládatlan feladat ma, amikor az utolsó ötven év expedíciói, ásatásai egy új Középázsiát fedeztek fel nekünk homokba temetett civilizációival s nem remélt emlékeivel. Ettől a kutatástól a pozitív eredményeken kívül mást is várunk: mi az, amit Középázsia történetében nem találunk meg, s ini az, aminek feltevését mai ismereteink nem engedik meg. Kezdettől fogva szinte napjainkig Középázsia a magyar őstörténeti kutatások mindent tartalmazó misztikus háttere volt, ahová mindenki félelem nélkül fordult hipotézisekért. Itt az ideje, hogy végre megismerkedjünk ezzel a Középázsiával úgy, amint az a történeti emlékek fényénél most már egyre világosabban bontakozik ki előttünk. Középázsiáról szóló legrégibb nyugati ismeretek a latin és görög feljegyzésekkel kezdődnek: először alig egy-egy névből álló glosszák ezek, később, bár terjedelemben növekednek, de teljes, többé-kevésbbé kielégítő képet egy nagyobb területről sohasem adnak. Ismeretes, hogy rendszerint csak akkor rendelkezünk ilyen feljegyzésekkel, ha történetesen ez vagy az a nép érintkezésbe, összeütközésbe került pl. Bizánccal. A tudósítás ilyen esetben csak azt fogja tartalmazni, ami bizánci szempontból fontos vagy érdekes, s a barbár nép történetének igazi nagy eseményeiről, életüket mozgató nagy momentumokról szó sem fog esni. A klasszikus forrásuk értesítéseit követték az arab. perzsa feljegyzések, majd a hatalmas terjedelmű kínai irodalom megismerése a XVII. és XVIII. században revelációt hozott Középázsia régi történetére is. A teladat most már az volt, hogy ezeket a disparat feljegyzéseket valahogyan egyeztessék. Világos volt ugyanis, hogy nem egy esetben, nagyjában ugyanarról az eseményről szóltak most már bizánci, arab és kínai források is. Ez nem ment minden nehézség