Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Régi török eredetű neveink III—IV. [MNy LXXV /1979/, nyomás alatt]

447 a kis eltérés? Jelenti-e pl. azt, hogy a keleti türk szókezdő ynek a nyugatiban ) felel meg, mint azt régen magam is feltettem (MNv. XLII, 12, 16). íme két glossza, melyből kitűnik, hogy a nyugati türk is y-nyelv volt. Ismeretes, hogy a nyugati türk birodalom központja a lalasz völgyében volt. Tokmak közelében fogadta a yabyu-qayan a bizánci követet. A fejedelmek nyári szállásukat a Felső-Julduz mellett tartották, a télit pedig az Iszik-köl mentén, de attól nyugatabbra, az Ezer Forrás vidékén is szívesen tartózkodtak. Nos aTaLasz völgyéből előkerült tíz rövid (és sérült) sírfelirat; nincsenek datálva, de ebből a korból származnak. E feliratokból az első ötöt kiadta NÉMETH GYULA (KCSA. II, 134 43) és S. E. MALOV (Pamjatniki 1959. 57 63). Első példánk e feliratokból származik. Az öt közül a másodikban fordul elő yäti (1. sor MALOVnál, NÉIMETH átírásából e szó hiányzik). Ugyanezen emlék 2. és 4. sorában fordul elő még egy bennünket érdeklő szó, melyet MALOV yazmaz-nak, NÉMETH yazimaz-naik olvas. A többi öt nem tartalmaz bennünket érdeklő adatot; vö. I. A. BATMANOV, Talasskie pamjatniki drevnetjurkskoj pisjmennosti. Frunze, 1971. A másik glosszát a híres kínai buddhista zarándok Hiüan-cang szolgáltatja, aki 630 táján, útban Indiába felkereste a nyugati türk fejedelmet, ottani látogatásáról szóló beszámolójában többek közt megemlíti az Ezer Forrásnak helyszínen hallott nevét, ami Bing-yul (P. PELLIOT, Le nom turc des „Mille Sources" chez Hiuan-tsang: T'oung Pao XVII, 1930. 180 90; vö. még D. SINOR, Yul: Studia Orientalia XXVIII, 7. Helsinki, 1964. 1 8). A yul 'forrás' ismeretes más török nyelvű emlékekből is, a maiak közül csak néhány dél-szibériaiban; vö. CLAUSON, ED. 917 8. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nyugati türk birodalom területén nem a török volt az egyetlen nyelv, melyet beszéltek. Mellette zavartalanul tovább éltek a korábbi nyelvek: a szogd, a horezmi, a baktriai, a saka és egy sor más közép-iráni nyelv meg dialektus, nem beszélve a két változatú indoeurópai tohárról. A türkök samanizmusa mellett tovább virultak a régi iráni vallási hiedelmek, egyre jobban tért hódított a buddhizmus. A türkökről szóló követjelentések ritkán származnak közvetlen türk forrásból, mint pl. Hiüan-cangé, a legtöbbször iráni szűrőn kerülnek tovább az értesítések, melyek főleg akkor éreztetik torzító hatásukat, ha türk nyelvű neveket, szavakat közvetítenek. Erre a körülményre nyomatékosan utaltam a kitűnő Byzantinoturcicaról írt recenziómban (Aür. X, 301 7), pl. 'dóó/ia kapcsán; ugyanakkor felhívtam a figyelmet a félreértéseknek arra a forrására, amely abból táplálkozik, hogy az átírt szót, nevet sokan „klasszikus" „könyvi alakra" vezetik vissza, figyelmen kívül hagyva a valóságos, sokszor nyelvjárási kiejtést, amelyre a hallás útján lejegyzett átírás valójában támaszkodik. Lényegében a yabyu szókezdőjéről folyik a vita. Ez az idegen eredetű méltóságnév a rovásírásos feliratokban kizárólag yabyu alakban fordul elő (T. TEKIN 394). Jelentősebb szerepet érthetően a nyugati türköknél játszott, uralmuk elején és végén ez volt a legfőbb címük, sikeres korszakaikban viselték csak a yabyu qayan címet. A nyugati türk fejedelmek e címét CHAVANNES Si-hu alakban népszerűsítette, mely az eredeti kínai ye-hu (kkin. ißp-yuo), azaz yabyu alakját fabyu-ra módosította. Kár, hogy ezt az alkalmi kínai glosszát CHAVANNES általánosította, mert a nyugati türköknél is a yabyu volt a szoká-