Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Az Akadémia Könyvtára és az orientalisztika [Ma-gyar Könyvszemle/1977/1. sz. 3-13.]
403 Goldziher a kéziratos anyag jelentőségét méltatva mondanivalóját három szempont szerint csoportosítja. Először is azokról a kéziratokról ejt szót, amelyek unikumok, vagy a ritkaságok közé sorolandók. Az iszlám-kutató Goldziher érthetően e csoportból olyan példákat emel ki, amelyek az ő szakmáját közelről érintik, s amelyekből többet maga is felhasznált tudományos műveiben, másokat pedig tanítványaival doktori értekezések formájában dolgoztatott fel. Ebből a csoportból kiemelt egy érdekes magyar vonatkozású kéziratot. A mű Budavár 1686-ban történt visszavételéről szól héber nyelven úgy, ahogyan azt egy szemtanú elbeszélte, s amely számos érdekes apró részletet tartalmaz. A kéziratot különben maga Kaufmann már 1895-ben kiadta és értékelte. Másodjára azt a kézirat-csoportot emeli ki, amelynek biblikus darabjai, vallásos költeményei stb. részben arab glosszákkal és jegyzetekkel vannak ellátva, köztük arab nyelvű költemények is találhatók; ezek mind Jemenből származnak. E kéziratokat Jemenből Jeruzsálembe vándorolt jemeni araboktól szerezhette meg Kaufmann. E jemeni csoportnak olyan jelentősége is van, amelyre annak idején Goldziher még nem gondolhatott. Jemen ui. nevezetes arab szellemi központ volt, amely nemcsak az arabistákat és hebraistákat érdekb. A XIV. századból innen kerültek elő napjainkban eddig ismeretlen glosszáriumok, amelyek arab nyelven magyarázták a török, mongol, bizánci, perzsa és örmény szójegyzékeket. A harmadik csoportba Goldziher az ún. responsumokat sorolta, amelyek vallásos és magánügyekre vonatkozó konzultációkat tartalmaznak; ezek a kéziratok zömmel Olaszországból származnak. A Kaufmann-gyűjtemény kéziratainak külön kategóriáját alkotják a részben héber, részben arab nyelvű egyiptomi Genizákból származó levelek és töredékek. Az ide tartozó kéziratokat Goldziher két csoportra osztotta; közülük az egyikbe a családi és üzleti levelek, hivatalos okiratok tartoztak (a XI XIII. századból), a másikba pedig különböző művekből származó töredékek. Elsőnek Goldziher próbált rendet teremteni ebben a fontos, de szét nem válogatott anyagban. Az elmúlt évtizedekben aztán egyik jeles hebraistánk szerzett érdemeket egy részük tudományos feldolgozásával. A kairói Genizáknak különben kb. a fele Cambridge-be került, jelentős részét pedig ma Leningrádban őrzik. A Kaufmann-gyűjtemény kéziratai közt sajátos helyet foglal el az a 25 díszesen illuminált, leginkább hártya-lapokra írt kódex, amelyek legtöbbje Olaszországból származik, s legrégibb darabja a XIV. századból való. E kéziratoknak elsősorban művészettörténeti jelentőségük van. Közülük egyet, a Kaufmann Haggadah-t Akadémiánk fakszimilében közzétette. Szólnunk kell még a Kaufmann-gyűjtemény nyomtatványairól. Ezek száma több mint 2000. E gyűjtemény aránylag igen gazdag ősnyomtatványokban és régi nyomtatványokban. A Vámbéry-hagyaték. A kéziratokból és nyomtatott könyvekből álló gyűjteményt Vámbéry Ármin halála után íia, Rusztem ajándékozta az Akadémiának. Az értékes anyag 660 egységből áll, ebből 56 kézirat. A kéziratok legnagyobb része török nyelvű, 11 perzsa és néhány arab nyelven van írva. A kéziratok közül egyedül a perzsa nyelvűekről készült katalógus. A perzsa kéziratok között nem akad olyan, amely akár koránál, akár ritkaságánál fogva nagyobb figyelmet érdemelne. Kettőre érdemes mégis ügyelni, mert jól