Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Gombocz Zoltán mint turkológus [MNy LXXIII /1977/ 395-401.]
390 urálaltaji összehasonlító nyelvészeti tanszék; e katedrák ugyanolyan szerep betöltésére voltak hivatva, mint a német egyetemeken az indogermán összehasonlító nyelvészeti tanszékek. A budapesti egyetemen BUDENZ még az egész területre kiterjesztette figyelmét, az altaji nyelvekre is, és publikált török, mongol, valamint mandzsu tárgyú dolgozatokat is: fő figyelmét azonban egyre inkább a finnugor stúdiumok felé fordította. Szemmel láthatólag már ekkor túl széles volt a mezőny egyetlen kutató számára. Utódánál, SziNNYEinél az altajisztika — híres Nyelvhasonlításában — sovány bevezető bibliográfiává zsugorodott. A polarizálódás teljesen befejeződött a következő utódnál: ZSIRAI katedrájának már a címéből is eltűnt az altaji szó. Kolozsvárott az urálaltaji összehasonlító nyelvészet tanára 1897— 1912-ig SZENTKATOLNAI BÁLINT GÁBOR volt. Ő teljesen ignorálta az uráli, illetőleg finnugor nyelveket. BÁLiNTot az altaji nyelvek érdekelték csupán, használható, jó anyagot közölt törökből (kazáni tatárból) és mongolból (burjátból), összehasonlító nyelvészetből csak meghökkentően dilettáns müveket produkált (magyar —mongol, magyar—dravida, magyar—kabard nyelvrokonság). Az ő helyére került 1914-ben Gombocz Zoltán, megjelenése a katedrán alig mérhető színvonal-emelkedést jelentett. Gombocznak nem került nagyobb fáradságába, hogy tanszéke címéhez igazodjék, hiszen már budapesti magántanár korában (1906 és 1914 között) előadásokat tartott a finnugor—szamojéd, a finnugor—indogermán, a finnugor—török nyelvviszonyról, finnugor hangtörténeti kérdésekről, a Kalevaláról, a magyar nyelv török elemeiről. Kolozsvári előadásaiban igen érdekes módon nyilvánul meg az új problémák közti válogatása. Szinte természetszerűleg adódik az új téma: Bevezetés az urál-altáji nyelvek történetébe. A finnugor nyelvek közül ott találjuk a finnt (a Kalevalával) és a vogult. Az altaji nyelvek közül azonban csak a törököt, mégpedig igen színes tagolódásban: a török nyelvek összehasonlító hangtana, török nyelvemlékek, csuvas nyelvtan, csuvas olvasmányok, oszmán-török nyelv, oszmán-török nyelvtörténeti alapon, oszmán-török olvasmányok, török nyelvemlékek. A „magyar nyelvtudomány" címszó alatt fő helyen találjuk: török jövevényszavaink, külön a bolgár-török és külön a kun-besenyő hatás. (Az előadások címére és idejére vö. MNy. XXXII, 87 — 8, ŰRHEGYI EMÍLIA összeállítása alapján.) 4. Az egyetemi előadások sajátságos módon nem tükrözik Gombocz Zoltán korábbi érdeklődését az altajisztika általános problémái iránt, nem is beszélve a mongolról és a mandzsu-tunguzról. Érdeklődése az egyes altaji nyelvek iránt továbbra sem szűnt meg, annak ellenére, hogy — ma már alig hihető — mennyire szegényes volt akkor az ilyen természetű kutatásokhoz szükséges anyag. Ám ami ebből az első világháború előtti időkben hozzáférhető volt, Gombocz azt mind begyűjtötte könyvtárába, szívós utánjárással, nem kevés szerencsével. Megvolt könyvtárában — hogy csak néhány példát mondjak — ZACHAROV mandzsu szótára, GABELENTZ mandzsu szótára a hozzá tartozó mandzsu szövegekkel együtt, IVANOVSKJJ „Manjuricá"-ja, G RUBE gold szójegyzéke, és nem utolsósorban S CHIEFNER valamennyi nyelvtana, szójegyzéke (CASTBÉN anyagának feldolgozásaként), valamint azok az akkor is ritkaságszámba menő kis tunguz szójegyzékek, amelyek a pétervári akadémia „Mélanges Asiatiques" című sorozatának kötetkéiként láttak napvilágot. Ismerete és használata I. j. S CHMIDT mongol szótárát. KOWALEWSKI
