Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A kevert nyelvrendszer kérdéséhez. (Hozzászólás Németh Gyula előadásához) [MTA I. Oszt.Közi. 11/1952/, 332-338.]

388 bözőbb hovatartczandóságú kevcréknyelvekben egyaránt jelentkeznek. Ahhoz azonban, hogy e tekintetben a részleteket illetőleg is világosan lássunk, ki kell tágítanunk kutatásaink teriiletét és meg kell vizsgálnunk egyéb, nem altaji és iráni nyelvek keveredését, kereszteződését is. Bizonyos általános, nagy törvényszerűségek azonban az eddig megvizsgált anyagból is adódnak, közülük a legfontosabbaknak a kővetkezők látszanak. A perzsa és az oszmán-török, ill. a perzsa és a mogol közt végbement kereszteződés eredményeként egyik esetben sem keletkezett egy űj, harmadik nyelv, „amely egyik keresztezett nyelvre sem hasonlít és minőségileg is különbözik mindegyiktől."

5 Az oszmán-török nyelv jellegét tekintve mindvégig megmaradt török nyelvnek, a mogol pedig mogolnak. Abból a küzdelemből, amely a nyelvek kereszteződését jellemzi, az oszmán-török valóban győztesen került ki, még pedig nézetem szerint nem a közelmúltban lezajlott nyelvújítás során, hanem lényegesen korábban : már akkor, amikor megszűntek azok a társadalmi okok, amelyek a perzsa-arab hatást előidézték. Ami a mogolt illeti, ez a küzdelem ínég ma is tart az afganisztáni perzsa és a bilingvis mogol törzsek nyelve között. Igen sok más törzsön belül ez a küzdelem viszont már befejeződött : anélkül, hogy más, harmadik nyelv létrejöttére sor került volna, a mogol eltűnt, kihalt és helyét a győztes afganisztáni perzsa foglalta el. Az oszmán-török és a mongol eredeti török, illetőleg mongol jellege a nyelvkereszteződés során változatlanul megőrződött, mert megőrződött a két nyelv alapja, sajátosságának lényege. .,A nyelv nyelvtani szerkezete és alapszó kinoe alkotja a nyelv alapját, sajátosságának lényegét" — írja Sztálin.

6 Bármennyire is hatalmas méretű volt a perzsa (arah) hatás, az oszmán-törökben is, a mogulban is megmaradt az eredeti nyelvtani szerkezetnek és alapszókincsnek minden lényeges, jellegzetes ele me. Különösen szembetűnő, hogy az oszmán-törökben, ugyanúgy, mint a mogolban, mennyire ellenálló pl. a névszó- és Igeragozás az idegen hatással szemben. Amikor a nyelvtani szerkezet, az alapszókincs teljes egészében kicserélődik, eltűnik,— eltűnik, elhal maga a nyelv is, mint ahogy elhalt, eltűnt'bizonyos mogol törzsek mogol nyelve is. 5 Sztálin, Marxizmus és nyelvtudomány. A szovjet nyelvtudomány kérdései. Szikra Budapest, 1950, 243. • Sztálin, id mű, 240.