Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A kevert nyelvrendszer kérdéséhez. (Hozzászólás Németh Gyula előadásához) [MTA I. Oszt.Közi. 11/1952/, 332-338.]
386 A Németh Gyula által tárgyalt főbb esetek alakulását a mólóiban a következőkben vázolhatjuk. A magánhangzó- és mássalhangzó-harmónia a mongolnak is a jellemző sajátságai közé taitozik. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a mogul nemcsak hogy nem terjesztette ki ezt a sajátságát a befogadott perzsa és perzsaközeetítésíi arab szavakra, hanem ellenkezőleg, teljes hangrendszerében a helyi perzsához (tádzsikhoz) alkalmazkodott. Különösen feltűnő ez az olyan esetekben, mint: kúragún 'sógor' ~ mong. kürgen, régi mong. (MTT) gúregen ; eljigán 'szamár' ~ monir. eljigen; kür/gún 'könnyű' ~ mong. könggen, künggen; semajin 'zsír' mong. semejin ; ke]a 'mikor' ~ mong. kejiy-e ; nera 'név' ~ mong. ner-e. Érdemes ezekkel egybevetni a mogolba került hasonló hangalakú perzsa (arab) szavakat : kenar 'part', rebáb 'egy húros hangszer', rezá 'kicsiny', mewa 'gyümölcs', rekma 'zsineg', enqjlúp 'forradalom', zemistán 'tél', stb. Meg kell jegyezni, hogy az iráni hangrendszer kisehh vagy nagyobb méitékben éreztette a hatását az afganisztáni és turkesztáni úgynevezett iranizált török nyelvjárásokra is, igen figyelemreméltó ezt a jelenséget megfigyelni főleg az iranizált üzbég nyelvjárásokban. Az ú. n. igei összetételek különösen érdekes képet mutatnak a mogulban. Mindenekelőtt meg kell azonban jegyeznünk, hogy az afganisztáni tázsik nyelvjárásokban az összetételeknek ez a fajtája lényegesen gazdagabb, lényegesen gyakrabban használatos, mint akár az irodalmi perzsában, akár az ismert perzsa nyelvjárásokban. íme mutatóba néhány példa : naqjl kina 'elbeszél'p. naql kardan -, rat kina 'visszadob' p. rad kardan ; qasam idana megesküszik' ~ p. qasam yordan; Sekast idana 'vereséget szenved' ~ p. Sikast yardan ; Kr if ógnna 'elkábul' ^ p. keif dadan (óguna 'ad'); mysat ógnna 'elenged'~ p. rıı/şat dadan ; kamu ággima 'trombitál'~ p. karná zadan (ógguna 'iit') lâf ógguna 'dicsekszik' ~ p. lâf zadan ; sar barina 'elk 'Ztl' ~ p. sar giriftan ; zamat tátána 'szenved, fáradságot vesz' ~ p. zahmat kahídan ; safar orCina 'útra kel' ~ p. safar raftan ; war İrana 'feljön, megkel (tészta) ~ p. bar amadan, stb. Mint a fenti példákból is láthatjuk, a mogolban az igei összetételek ugyanúgy keletkeznek, mint az oszmánliban, vagyis az első tag perzsa (arab) eredetű, a másik mogol. Érdekes azonban, hogy a mogolban szórványosan már olyan esetekkel is talákozunk, amikor — ugyanerre a mintára — mind a két tag mogol pl. kelan ógguna ~ p. harf zadan. Ami a ragozást illeti, éidekes, hogy a mogol a tömérdek idegen elem ellenére sem használ perzsa ragot, sem a névszó-, sem az igeragozásban. A perzsa izáfetet is csak megkövesedett, készen átvett kifejezésekben ismeri. Eredeti mogol szavakban tehát természetes az olyan szerkezet, mint ndrani kiini 'keleti szél', tkp. 'a nap szele', 'a napkelte felől fújó szél' (náran 'nap', az i a hirtokoseset ragja, kei '^zél', ini, vagy ni a harmadik személyű birtokos személyrag), vagy qaßari dâreini az orr belseje) qaßar 'orr', dara 'valaminek a belseje, belsőrész'. Ugyanezzel a szerkezettel találkozunk a tisztára idegen (perzsa-arab) szavakból álló hasonló kifejezésekben is, pl. : derayti balgni 'fának a levele = falcvél'. I A képzők alkalmazásában már korántsem ennyire következetes a mogol. Az általános elv itt is az, hogy a mogol szavakhoz mogol képzők járulnak, perzsa szavakhoz perzsa képzők. Az igeképzők terén ez a szabály csaknem teljesen általános, talán csak a -la- denominalis igeképző volna valamelyest kivé-
