Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Deskó Endre csuvas-magyar nyelvhasonlítása [KCsA 1/1924/, 319-320.]
378 Számos példát hoz fel a két nyelv különbözőségének bizonyítására: névszókat, igéket, számneveket, indulatszókat, kötőszókat és alaktani sajátságokat. De azért hasonlóságot is talál a magyar és a csuvas nyelv között. Ezek közt felemlíti, hogy egyik nyelvben sincs nemkülönhség (i. m. 97. o.), a főnév előtt álló névmás (i. m. 115. o.), fokozott melléknév (i. m. 103) ragozás közben változatlan marad, az összetett szavaknak csak az utolsó tagját ragozzuk (i. m. 97. o.) stb. Elismeri azt is, hogy vannak a két nyelvben hasonló szavak is, „amelyek ezen nyelvek közös ázsiai származását bizonyítják". Ez azonban Deskó terminológiája szerint korántsem jelent rokonságot. A következő szavakat hasonlítja, melyek közt persze egykét helytelen hasonlítás is akad. Atya — attja, orosz — vyrys, kemence — kumagga, alma — olma, szalma — olym, per — pereggesj, borsó — purzja, bors — pursj, gyertya — sjurda, sarló -- sjurla, szappan — sobynj, disznó — sysna, tenger — tinizj, ész — us, komló — \umla, tinó — tyna, szakái — sagal, A csuvas szavak fenti hangalakjai Deskótól származnak. Viszont azok közt a szavak közt, melyeket a két nyelv különbözőségének a bizonyítására válogatott össze, van ilyen is, mint pl.:sira-dy6 ,irni'Először Szabó Endre ismertette Deskó grammatikáját. (Nemzet 1888. 54. reggeli szám.) Szabó Deskót orosznak tartja. A következő (55, reggeli) számban Csopey László rámutat erre a tévedésre s helyreigazítja.