Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Keletkutatásunk helyzete [Keletkutatás/1973/, 5-13.]

370 török nyelvjárások nyelvészeti felosztását Feltártak és feldolgoztak egy sor olyan latin betűs török nyelvemléket, amely az akkori időkből maradt ránk, s rendsze rint magyar ember tolla alól került ki. E kutatások kiemelkedő eredménye az a két tudós monográfia, amelyek közül az egyik Illésházy török kéziratait, a másik Harsányi Nagy Jakab művét dolgozza fel; mind a két emlék a XVII. századból való. A török hódoltság korára vonatkozó gazdaságtörténeti kutatások is jelentős új eredményeket hoztak. Egész sor alapvető fontosságú török forrást tártak fel és dolgoztak fel turkológusaink, közülük is kiemelkedik fontossága révén a nehezen interpretálható szijákat-írással készült okmány-gyűjtemény, amely egyszerre forrása a kor gazdaságtörténetének és a török paleográfia egyik fontos fejezetének. A XVI. századi gazdasági viszonyokra új fényt derítenek a budai török szám adáskönyvek, amelyek az 1550-től 1580-ig terjedő évek iratait tartalmazzák. Turkológusaink a Balkánon kívül másutt is végeztek nyelvészeti terepmunkát; így az afganisztáni ausár, a Nyugat-Kanszuban beszélt szalar, a csuvas, a dunai tatár s az özbeg nyelv kipcsak nyelvjárásairól folytattak fontos nyelvészeti kur tatásokat. A kutatások eredményei részben már napvilágot láttak, részben ezután kerülnek csak ki a kutatók tolla alól. A közeljövőben kerül sor a tuikológusaink által régebben gyűjtött török nyelvi anyag feldolgozására és közzétételére ls (kazáni és krími tatár, baskír, miser; afganisztáni török nyelvjárások). Jelentős kutatások folytak és folynak a khvárezmi török, továbbá a kipcsak nyelv emlékeinek feltárása és feldolgozása területén; külön említést érdemelnek azok a kutatások, amelyek az örmény-kipcsak emlékeivel foglalkoznak. Ki kell emelnünk azokat a kutatásokat is, amelyek az ujgur nyelv kései szakaszára derítenek fényt; ezek a Ming-korszakból ránkmaradt ún. 8ino-ujgur emlékek (XV-XVI. század) szolgáltatták azt az eleddig hiányzó láncszemet, amely világosan mutatja azt az utat, amelyet az ujgurnak nevezett török nyelv a VIII. századtól megtett a mai, ón. modern ujgurig. Ez az emlékcsoport különben cáfolhatatlan bizonyítékát nyújtja annak a számos turkológustól kétségbevont ténynek,hogy amai.modernujgur valóban egyenes leszármazottja a régi ujgurnak, s hogy ezen a téren nem tévedett a helyi hagyomány, amikor ehhez az ősi elnevezéshez visszatért. A mongolisztikában szintén jó eredménnyel jártak a helyszínen végzett nyelvészeti kutatások. Erről tanúskodnak az északnyugat-mongóliai ojrát nyelvjárásokról, a halha nyelvjárásokról ( dariganga, hamnigan) eddig ismeretlen belső-mongóliai nyelvjárásokról megjelent kisebb monográfiák (Udzsümcsin, abaga stb). Külön említést érdemel a dzsarút nyelvjárásról készült, testes kötetet kitevő monográfia. Megkell jegyeznünk, hogy a hely színen végzett nyelvi gyűjtések során előkerült bőséges szöveggyűjtemények folklúr kutatásokhoz is kitűnő alapot nyújtottak. Korábbi te repmunkából származnak azok a feldolgozások, amelyek az afganisztáni mogol nyelvről és annak nyelvjárásairól láttak napvilágot. Itt említem meg azokat a kutatásokat, amelyek az altaji szempontból kulcsfontosságú mongolról éppen az altáji összefüggések felderítése céljából készültek; említést érdemelnek azok a kutatások is, amelyeket a mongolnak az általános nyelvészet szempontjából kínálkozó tanulságainak tisztázása céljából végeztek. Mongolisztikánk egyik nagyszabású vállalkozása a régi mongol nyelv kutatása. Ennek első fázisaként a régi mongol nyelv és irodalom legrégibb emlékeit gyűjtöttük össze; a XIII-XIV. századi emlékek feldolgozásában teljességre törekedtünk, a XV-XVI. századiakat —óriási terjedelmük és nehéz megközelíthetőségük miatt—