Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

363 törzsről is, melyekről a régi tibeti emlékek mind tartalmaznak valami új adatot, nem egyszer pedig terjedelmes új anyagot. Nem hallgathatjuk el, hogy a tibeti források középázsiai népei és törzsei között bennünket közelebbről érdeklő törököket is találunk. Ilyen pl. a hor. Ez a név eredetileg alighanem ujgurt jelentett, idővel azonban mindenféle északi nomád nép jelölésére szolgált. A hor-t egyesek (így pl. Kotvicz is) a kínaiaknál jól ismert hu népnévvel hozták összefüggésbe. A hu is több népet jelentett: eleinte az ázsiai hunokat (hiung-nu) értették rajta, majd a Kr. u. III—IV. századig csaknem kizárólag iráni népek jelölésére foglalták le, később általában középázsiait, sőt indiait is jelentett. A kínai és tibeti szó összevetése nyelvészetileg elfogadhatatlan.

1 Kimondottan török népet jelöl a régi forrásokban a gar-log. A gar-log vagy ahogy a törökök hívták, a qarluq nép már az orkhoni feliratokban szerepel, később ők voltak azok, akik a türkök helyére lépő ujgur birodalmat 841—42-ben a kirgizek szövetsében megdöntötték. Érdekes, hogy a mai tibeti nyelvben a garlog már indiai mohamedánt jelent, akik — tibeti források szerint — turuşka nyelvet beszélnek. Már említettük a drug, vagy dru-gu néven ismert népet. Weddel, majd nyomán F. W. Thomas a tu-ku-hun, másként t'u-yü-hun néppel próbálta azonosítani. Pelliot kezdettől fogva török népet, az ujgurt sejtette benne, és ezzel kétségtelenül helyes nyomon is járt. Hangtanilag a türk névnek felel meg a tibeti drug v. dru-gu átírás. Azt is említettük, hogy F. W. Thomas már összegyűjtött a Stein-féle gyűjteményből egy csokorra való érdekes értesítést erről a dru-gu népről.

2 Most még hoz1 Vö. különösen F. W. Thomas: JRAS. 1931, 832—3. P. Pelliot: Journ. As. 1930 11, 271. jegyzet. A kínai hu régi alakja (Karlgren) yuo. tehát nincs szóvégi mássalhangzója. 8 F. W. Thomas: JRAS. 1931, 807—36. Ami a dru-gu^^türk hangtani megfelelést illeti, megjegyzendő, hogy a szókezdő d- tibeti átírásokban szabályos. Bonyolultabb a dr- kezdet, egyelőre nem tudjuk, hogyan kell olvasnunk a régi, VIII—IX. sz -i tibeti ú. n. praefixumos szavakat. Esetleg „indiai módra" mint darugu v. duruğu1? Mindenképpen gondolnunk kell a szanszkrit s onnan tibetibe, mongolba került turuşka szóra, valamint a pali tarukkha és birmán tarok megfelelőire. Vö. már P. Pelliot: Journ. As. 1914 II, 418—9. A tibetiben, mongolban turuşka indiai mohamedánt, a birmán tarok pedig kínait jelent.