Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

355 sz.-ban a szakadás már kézzelfogható, a XIII. sz.-ban pedig egyes tibeti8ták, pl. A. H. Francke, szerint, a tibeti nyelvű buddhista kánon lezáráséval teljesen befejeződött e folyamat: eltűnt teljesen a régi nyelv, minden szöveget 'új nyelvre' javítottak át. A 'régi nyelv' elfelejtődött, lassanként még az emlékei is elpusztultak. A szanszkrit grammatika emlőin nevelkedett tibeti panditáknak azonban volt érzékük a tibeti nyelvtannak eme régi sajátságai iránt, s nem akadt jóformán tibeti nyelvtan, amely pár szót ne szentelt volna a régi nyelv eltéréseinek. Ismertünk néhány olyan tibeti nyelvű szótárt is — ilyen pl. a Li-si'i gur-khan — amelyben szótárszerűen felsoroltatnak a régi nyelv elavult, helytelennek bélyegzett kifejezései a helyettük használandó kifogástalan megfelelőkkel egyetemben. Mindezt azonban a tibetisták inkább csak afféle kuriózum-gyűjteménynek tekintették egészen addig, amíg az első középázsiai expedíciók tibeti anyagából ki nem derült, hogy a mai tibeti nyelvtől bizonyos pontokon lényegesen eltérő emlékekkel állunk szemben, és hogy megfejtésükhöz, magyarázatukhoz a rendelkezésre álló nyugati és bennszülött szótárirodalom igen sok esetben elégtelen.

1 Ekkor kezdtek csak komolyan foglalkozni a régi tibeti nyelv sajátságaival.

2 1 A Li-si'i gur-khanról vö. B. Laufer: T'oung Pao XV, 65, utóbb B.J. Vladimircov, 0 tibetsko-mongol'skom slovare Li-çihi gur-khen : Doklady Akademii Nauk SSSR. 1926, 27—30. Laufer ezen a szótáron kívül (i. h.) még három tibeti munkát említ, mely hasonlóképpen kitér a régi nyelv sajátságaira. A harc8Ínoknál alkalmam volt lemásolni egy mongol fordítással kísért rövid tibeti nyelvtant, melyben szintén olvashatunk a régi és az új nyelv különbségeiről. 2 Elsőnek a középázsiai régi tibeti lelelek sajátosságairól L. D. Barnett irt: Preliminary Notice on the Tibetan Manuscripts in the Stein Collection : JRAS. 1903, 109-114. Vö W. W. Rockhill megjegyzéseit: Tibetan Mss. in the Stein Collection: JRAS. 1903, 572- 5, valamint L. D. Barnett további megjegyzéseit: JRAS. 1903, 821—3. Részletesebben foglalkozik a IX. sz.-i libe'i emlékek helyesírásával, paleográfiájával B. Laufer, Bird Divination among the Tibetans (Notes on Document Pelliot No. 3530. with a Study of Tibetan Phonology of the Ninth Century) : T'oung Pao XV 1914, különösen 53—64. Újra áttekinti a régi nyelv sajátságait a Stein-féle kéziratok és a Ihasszai feliratok alapján A. H. Francke. Antiquities I, 92. A párizsi Pelliotféle régi tibeti kéziratokról B. Laufer fentebb idézett dolgozatéban és J.