Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

346 teljes határozottsággal, annyi azonban bizonyos, hogy a XIV. sz.-ban már egy kínai nyomtatott kiadással rendelkeztek egyes kolostorok. Azóta persze számos nyomtatott kiadás készült Tibetben is, Kínéban is, terjedelmük 100—108 kötet között ingadozik.

1 A Kandzsuron kívül igen korán egy másik, jóval terjedelmesebb kánonikus gyűjtemény is keletkezett tibeti nyelven, a szintén szanszkritból fordított bsTan-'gyur (ejtsd : Tandzsur). vagy a 'Lefordított kommentárok'. Csak tantrákat, dháranikat és sútrákat tartalmaz ez a gyűjtemény, mindössze egy kisebb csoport himnuszt találunk benne még. A Tandzsurból is több nyomtatott kiadás készült, ezek mindegyike 225 kötet körül mozog.

2 Ha figyelembe vesszük, hogy e két hatalmas gyűjteményen kívül még számos kisebb, nem kánonikus, de szintén szanszkritból fordított munka ismeretes tibeti nyelven, akkor könnyen megérthetjük, hogy a buddhizmus tanulmányozása szempontjából micsoda felbecsülhetetlen értéket jelent a tibeti nyelvű buddhista irodalom. 1 A kötet-szám alapján próbálkoztak egyesek eleinte különbséget tenni az egyes kiadások között. Így pl. Waddel, The Buddhism in Tibet or Lamaism, London 1895, 158 a 100 kötetes kiadást Narthang-i kiadásnak (sNar-than) nevezte s keletkezését, ill. nyomtatását 1731-re tette, a 108 kötetes Kanjurt pedig Derge-kiadásnak (sDe-dge) tartotta. Ma már tudjuk, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. A Csorna-féle tibeti Kanjur is 100 kötetes, anélkül, hogy Narthang-kiadás volna. Vö. Asiatic Researches XX 1836. 41—93, 393—552; francia fordításban megjelent az Annales du Musée Guimet II. (Paris 1881) kötetében. Körösi Csoma Sándor első Kanjur-leirása óta a fontosabb Kanjurkatalógusok: Schilling von Canstadt katalógusát kiadta és előszóval ellátta (s rendsíerint az ő neve alatt ismerik is) I. J. Schmidt (St. Pbg. 1845). A berlini kéziratos Kanjur nagyjában egy pekingi kiadás másolata, katalógusát H. Beckhnek köszönhetjük : Verzeichnis der tibetischen Handschriften. Erste Abteilung. Berlin 1914. A pekingi ú. n. palota-kiadásról először B. Laufer számolt be részletesebben : Die Kanjur Ausgabe des Kaisers K'ang-hi. St. Pbg. 1909, 567 köv. Pekingi kiadást ir le az új japán index is : A Comparative Analytical Catalogue of the Kanjur Division of the Tibetan Tripitaka. Kyoto 1932. " Körösi Csoma Sándor vázlatos Tanjur-indexét 1.: Asiatic Researches XX, franciául az Annales du Musée Guimet II. köt. Teljes index : P. Cordier, Catalogue du Fonds Tibétain de la Bibliothéque Nationale II—III. Paris 1909— 1915, a mutató mint IV. rész M. Lalou összeállításéban jelent meg 1933-ban.