Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Tibeti források Közép-Ázsia történetéhez [KCsA I. kieg.k./l 936/, 76-103.]

344 szent könyvek fordítására is: jelentős számú szöveget nem szanszkritból, hanem különböző középázsiai nyelvekből fordítottak kínaira. Persze csak az első időkben érvényesült ez a belolyás, később éppen fordítva, a kínai kezdett bizonyos közvetítő szerepet játszani ezen a téren is. Elég korán megismerkedtek a buddhizmussal maguk a tibetiek is. Nemcsak a hagyomány, de történeti források alapján is kétségtelen, hogy a VII. sz-i nagy tibeti uralkodó, Srori-bcan sgam-po (meghalt 650-ben) vezette be országába a buddhizmust, még pedig két buddhista feleségének (az egyik nepáli, a másik kínai hercegnő volt) a hatása alatt. A kegyeletes hagyomány persze erősen kiszínezte ezt a történeti eseményt. Az írást természetesen az első szent király vezette be, csak azért, hogy a szent könyveket népe nyelvére lefordíttathassa. A buddhista hagyomány szerint Sron-bcan sgam-po minisztere Thonmi Sambhota Indiába ment, egyesek szerint Magadhába, mások szerint Kasmírba, s itt egy Li-byin nevű írástudó segítségével hozzá is jutott a tibeti betűkhöz. Útjáról a tibeti miniszter egész sereg indiai pandiíával, írástudó fordítóval tért haza.

1 A hagyomány szerint hazatérése után azonnal meg1 A tibeti írásról Körösi Csoma Sándor (Grammar 204) azt mondja, hogy Közén-Indiában a dévanágari írásból keletkezett. A középtibeti hagyomány szerint Magadhából hozta a tibeti írást Thonmi Sambhota. a íanchaírésból keletkezett volna a dbu őan. és a vartula jegyekből a dbu-med írás ; az indiai 24 jegyhez saját maga adott volna hozzá még 6-ot. A nyugattibeti hagyomány Kasmírból eredezteti a tibeti irést, és A. H. Francke szerint 24 gsal-byed-re (mássalhangzóra) és 6 rihs-re osztja fel a betűket (rins-nek nevezi Francke a következőket: c.ch. j, w. z. z, '. szóval nem hatot, de hetet). Megjegyzi e hagyomány még. hogy összhangba hozták a tibeti betűket a nágnra-jegyekkel. A. H. Francke. The Tibetan Alphabet : Epigraphia Indica XI. 1912. 267 ezzel a hagyománnyal foglalkozva elveti a nágara-jegyekre való utalási, és a gupta-irásból származtatja a tibeti betűket. Francke a hagyományban előforduló Li-byin névből — valljuk meg, merészen — arra következtet, hogy Li Khotan neve lévén a tibeti írás Khotanban alakult ki. Élesen bírálja és nem fogadja el Francke nézetét Laufer, egy csomó tévedésre mutat rá. igy pl. a rih:

s közönséges szövegromlás, a helyes magyar magyarázat: .saját maga talált ki még hatot". Vö. B. Lauler. Origin of the Tibetan Writing Journ. of the American Oriental Society XXXVII! 1918, 34—46. Már az első VIII. sz.-i kéziratok előkerülésekor kételkedni kezdtek a buddhizmusra és az írásra vonatkozó helyi hagyomány hitelességében. Vö. pl. Barnett megjegy-