Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
A mandzsu nyelv régi mongol elemei [MTA I.O.K. XVII/1961/, 31-46.]
333 Nézetem szerint azonban ez az állapot nem őrződött meg változatlanul. A % > t fejlődés lezajlása után egy bizonyos (ma meghatározhatatlan) idő múlva megindult egy q- (k-) > y- (x-) fejlődés. Ám ez a fejlődés nem mehetett végbe zavartalanul, mert közben — nyilván hosszú időn keresztül, számos alkalommal — belekerültek a mandzsuba újabb q- (k ), sőt y- (x-) szókezdőt tartalmazó szavak, részben a rokon mandzsu-tungúz nyelvjárásokból, részben a mongol nyelvjárásokbólAmi mármost a mongol szókezdő q- (k-) fejlődését illeti, ez a kérdés lő vonásaiban teljesen világos, és röviden abban foglalható össze, hogy a fejlődés fő tendenciája: q->y- és k->y-. Az első esetben a fejlődés a mai nyelvjárások ban lényegében befejezettnek tekinthető, kivétel csak a mongol és a nizsneudinszki burját, valamint bizonyos dél-halha és belső-mongóliai nyelvjárások, ahol di8szimiláció útján keletkezett szókezdő g (f(- ~>q ) máig őrzi az emlékét (dél-halha, darigangga; ordosz, üdzsümcsin, csahar stb. ; más hangsúlyviszonyok miatt, más helyzetekben a monguor szintén f-t ad). A másik esetben, »!->)[• fejlődés még korántsem általános ; az eredeti Jfc- megőrződött egész sor nyelvjárásban, így az ojrát nyelvjárásokban, a kalmükben, az ordoszban stb. A fejlődésnek ezt a menetét figyelembe véve megint igazat kell adnunk Cinciusnak, aki a q- és k- szókezdőt a mandzsuban réginek véli a y-, T-val szemben. 1 4 Két ponton azonban megjegyzést kell fűznöm a mongol fejlődés most vázolt általános fejlődésének a képéhez. Az egyik megjegyzés a XIII—XIV. századi mongolra vonatkozik Ebben a korban valóban q- és k- szókezdőt kell felvennünk a 'phags-pa írásos mongol emlékekben, a kinai átírásos emlékek közül a Mongolok Titkos Történetében, a Hua-yi yi-yü ben és az arab írásos emlékekben (az ujgur-mongol írásos emlékek megfelelő jegyeinek a vallomása kétértelmű). Ügy látszik tehát, hogy a premongol és a proto-mongol szókezdő q- és it-ja változatlanul megőrződött egészen a XIII—XIV. századig. Meg kell mondanom, a dolgoknak ilyen értelmezésével nem tudnék egyetérteni. A kínai átírás a XIII—XIV. századi mongolra vonatkozóan szókezdő y-t és t-t ajánl, ha az átírásokat gépiesen értelmezzük. A kínai átírás azonban a x-t illetőleg kétértelmű, jelenthet y-t is, f-t is (veláris q- átírására kétértelműségtől mentes más eszköze nincs). Ezt a megoldást a Mongolok Titkos Történetére és a Hua-yi yi-yü-re nem tudnám ugyan elfogadni (az okok taglalása most messzire vezetne), de a Yüan-kori átírásokban (Yüan-Sí, Cí-yüan yi-yü stb.), sőt a Ming-kori kínai átírásos mongol szójegyzékek egy részében is SHEBOKOGORORR nézetét képviseli, ha fenntartással is, G.J. RAMSTEDT, Einführung I, 72—3. Más meggondolások alapján, de tagadja a szóképző h- '(> y) meglétét a mandzsu tunguz alapnyelvben N. P OPPE Vergleichende Grammatik I, 33. 1 4 B. JA. V LADIMIBCOV , Sravniteljnaja grammatika, 413—5; G. D. SAJSÍEEV, Sravniteljnaja grammatika I, 89—90; N. P OPPE , Introduction, 129—46; G. J. R AMSTEDT, Einführung I, 42.
