Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XVIII. századi kínai forrás és szolon nyelvi glosszái [NyK LXI/1959/, 161-191.]
319 csak az északi nyelvekben és nyelvjárásokban találhatók meg: daya, dalyaqa, qaéiqa, seldi, ukuri. Nem kevésbé érdekes, hogy feltűnően nagy azoknak a szavaknak a száma, amelyeknek egyáltalában nines mandzsu megfelelőjük. Az előbbieken kívül itt kell megemlítenünk: aya, burgu, dili, yarbuya, jolo, juq, kimda, nurakte, taola, taryan, tur. Ez persze összhangban áll azzal a számos oldalról megerősített ténnyel, hogy a 25 szó nem a st'őoból, vagy valamely más kevéssé ismert mandzsu nyelvjárásból, hanem csakugyan a szolon nyelvből való. Ami mármost a szavaknak azt a nagy csoportját illeti, amelyeknek rokon nyelvi megfelelői megtalálhatók az északi és a déli ágban egyaránt, itt a bizottság szolon szavaiban olyan hangtani kritériumok figyelhetők meg, amelyek valóban az északi ág nyelveire, ezen belül a szolonra jellemzők. Ezek közül hármat emelnénk ki. 1° ma.-tu. *ü (bizonyos hangtani helyzetekben) >ev„ evk., mgr., szgr., ngd., szol. i ~ ud., orocs i, orok, ol., szam., nanaj, ma., dzs. u, ú, ü: evk. ije 'szarv', mgr. ija, tje, ngd. ije, szol. ije ~ ud. je, orocs i je, orok Xuje, ol. ZÚÍE, nanaj yuje, ma. uixe, weixe (olv. szintén ui:re), dzs. GB. üitce; ev. jeé§n 'könyök', evk. tóén, szgr. iéan, ngd. iéán, szol. isé", inéé* - ud. isö, orocs iéo, orok ujte, ol. únéef 1, nanaj yujce"; ev. tigen 'mell', evk. tirjen, szgr. tingön, ngd. tiqen, szol. tir)e n ~ ud. tipe, orocs tipe, orok tupe, ol. túpeszam. tupgö, nanaj tunggen, ma. tunggen, dzs. GB. tünge. Vö. CINCIUS, Sravniteínaja fonetika 101—3; BENZING, Die tungusischen Sprachen, 972—3. Szójegyzékünkből ugyanezt a hangtani fejlődést mutatja: digin, mire, tigde. 2° ma.-tu. *g, két magánhangzó között, ^ev., evk., mgr., szgr. g, ngd., szol. g, y; a déli ág nyelveiben — a környező magánhangzók természetétől függően — helyén hosszú magánhangzó (ez másodlagosan meg is rövidülhet), vagy diftongus, esetleg j vagy w jelentkezik. Az északi nyelvjárások egy részében is megjelenik a j vagy a w, de a déliben a g soha. ev. teg- 'ül, leül', evk. tege-, mgr. lege-, szgr. tögö-, ngd. teye-, szol. tege- ~ ud. te-, orocs te-, orok te-, ol. te-, szam. tösi-, ma. te- [te-], dzs. GB. te-; ev. ujle 'fel, felfelé', evk. uyile, mgr. uyile, ngd. uywilá, szol. úgile ~ ud. uile, orok uele, ol. ujle, szam. uisi, nanaj ujele, ma. tvesi- 'felszáll, felemelkedik' (régi uwesi-), dzs. GB. ősi- 'felemelkedik'. Vö. mong. ögede, ö'ede; ev. Őay 'hold', evk. béya, mgr. Beya, szgr. bega, ngd. béya, szol. béya, Béya ^ ud. beä, orocs fia, orok Bé, ol. bé, szam. bja, nanaj bea, Ba, ma. biya, dzs. GB. bia. Vö. CINCIUS, Sravn. fon., 234; BENZING, Die tung. Spr., 978. Szójegyzékünkből ide tartozik: digiu, sigun, tuge. 3° ma.-tu. *-rg- >ev., evk. rg, ngd. jg, dg, szol. rg (változatként olykor rg ><?<7) ~ ud. g, orocs gg, g, orok d, ol. /, nanaj jg, g, ma. /, dzs. j: ev. hergile 'le, lefelé', evk. hergile, mgr. eryile, ngd. X§İçdâ, yedgila ud. xíAJHh' orok pçddele, ol. pejile, nanaj pegiele, ma. fej i le, dzs. GR. föjile; vö. mong. öröne, köröné, 1. PELLIOT: Journ. As. 1925 1, 230— I; ev. irge- 'nevel, táplál', evk. irgi, ngd. iggi-, igi-, szol. irgi-, iggiud. igisi, orok udi-, ol. üjiéü-, nanaj uji-, ma. itji- [üji-J; ev. urge 'nehéz', evk. urge, ngd. ujgegdi, udgegdi, szol. úggerdi ~ ud. ugehi, orocs ugçsi, orok yudeuli, ol. yújeúli, nanaj yujge, ma. ujen, dzs. GR. üje
