Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Egy XII. századi mandzsu-tungúz írás. A "kis" dzsürcsi írás értelmezése [Ért. a Nyelv- és Szép-tud. O. kör. XXVI/9/1948/, 1-43.]
283 szavak szókezdőjét a Ming-korban /-fel jelezték, a Kin-korban p-vel olvasandók. Már a Ming-kori szójegyzékben feltűnik, hogy bizonyos szavakban a mai inandz6ii ni- (ni-) szókezdővel szemben i- (yi-) szókezdőt találunk: 17. yi'-ma-ki 'hó', ima-gi, ma. nimanggi; 108. yin-ma-la eper', im-ma-lu, ma. nimala, sőt imalan. A jelenség a Kin-korban, úgy látszik, még általánosabb, ha ugyan nem kizárólagos jellegű. A Kin-sl-ben például f-t találunk olyankor is, amikor a 6zójegyzékiink «i-t ad: Ks. yin-cu '60', inju ^ 659 ning>iu, ninju, ma. ninju; Ks. yin-su-k'o 'gyöngy', injuké 572. ninyiu-hei, ni(n)ju-xe, ma. nibuxe. A kérdéses írásjegyek természetesen i- (yi-) szókezdővel hangzottak a Kin-korban. Egyik-másik szótagjel régi, Kin-kori eltérő olvasata olykor megjelenik a Ming kori szójegyzékben İ6: ott új hangtani értékével keveredve már nem kis zavart okoz. A [71 ]-es írásjegy értéke G RUBE szerint ä és ha. A valóságban a szótagjel értéke a Kin-korban y.a volt, a Ming-korban azonban már csak a. Az ide tartozó esetek nein nélkülözik a külön problémákat sem: 119. 'a-pu-ha 'levél', Kin: yabu-ya, Ming: a-bu-ya, ma. afaya < * away a < *abaya (vö. abdaya < *abduxa), g. yabdatd, hábdata, ol. hábdata. or. abdasa, orok hamdatta, kilin habdanna, negidal kaptaxin; vö. I, 4; 209. fa-'a 'ablak', fay-ya, ma. fa, g. páwa, ol. pawa, szamar pawa, orok páva, or. paca, pá, negidal paga, paha; vö. gilják pay; 349. ta-'a-ki 'könnvü', ja-ya-gi, ma. ja, g. ja, ja, da, or. ja, oí. dz ja, negidal da; 497. ka-ha 'fül', ka-ya, ma. kan, g. sejá, ke, sa, ol. sia, szamar seja , sar], orok sieni, kilin sien, or. vo, se, szgr. sen. neg. sen. A szótagjel ya értékét az első három adatban a Ming-kori dzsürcsi már nem ismerte, 1 ott viszont a rokonnyelvi adatok kifogástalanul igazolják; az utolsó adatban a szójegyzék átírója még jelzi a ya értéket, itt a rokonnyelvi adatok mégsem világítják meg kellően a szerepét. Bizonyos mozzanatok arra mutatnak, hogy a Ming-kori dzsürcsi szójegyzék talán nem İ6 azt a nyelvjárást képviseli, mint a XII. századi, Kin-kl-ben közölt anyag. A Kin-ki-ben ugyanis az 'öreg' jelentésű szó sa-ta alakban van feljegyezve, amely világosan saqda-nak értelmezendő. Pontosan megegyezik vele a ma. saqda, g. sakja, or. sagdi, t. sagdi, hagdi, yagdi stb. Ezzel szemben szó jegyzékünkben 718. sada-ta alakot találunk, ami viszont csak sarda olvasatot takarhat. 1 Felvethetné valaki, hogy a [71] értéke nem ha (ya), ahogy gondolni hajlandók vagyunk, hanem csak egyszerűen 'o. Valóban, a 41. fa-'a első írásjegyének, az [542] /a-r,ak az értéke fay, mint az a 315. fa-si 'kézműves' értelmezéséből kiderül; a la-ii ugyanis kétségtelenül /o/-sí-nak olvasandó, vö. ma. laqii < mong. bayti < kín. A 349. adat [371] da szótagja csak ebben a szóban fordul elő, s elvileg lehetséges, hogy eredetileg ez is cay szótagot képvisel. Azt azonban már bajos elképzelni, hogy a 119.'a-pu-ha adatát szókezdő h nélkül keljjen olvasni, amikor ez a régi y- olyan kétségtelen adatban is jelentkezik, mint 551. ha-tu, yadıı. ma. adu. Azt aztán semmiképen nem lehetséges feltenni, hogy a 497. ia-ha adatában a kínai átírást nem tekintjük a dzsürcsi tagolás zsinórmértékének (éppúgy, mint a mu-lin. kuo-lun esetében), és az [583] sa szótagjelet szintén sa/nak magyarázzuk, mert ezt a 42. ha-sa 'falu', yaka, ma. yasan; 222. hao-sa 'papír' , ya u-sa, ma. yoosan adatok végképen nem engedik meg.
