Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Ligeti Lajos első jelentése mongolországi kutató út-járól [Akad.Ért. XL/1929/, 172-176.]

8 Az egyetlen mongol nyelvű félig-meddig nyelvtannak nevezhető munkának, a Jirüken-ü toltú-nak igen érdekes példányára akadtam, u. i. nemcsak a t és d. hanem pl. a ke és ye között is különbséget tesz. A mongol helyesírással foglalkozik az egyes nyelvtani kategóriákat sorra véve, a szintén Tao-kuang idejéből való Mongyol üsiig-ün gosun-t ságitur nomlaysan kelen-ii cimeg. A lantsa, tibeti és mongol írás összehasonlító táblázatait adja az Egerig üsüg kiged geyigülügei üsiig-üd ormiba. Jelentékenyebb a Rgga d kar nag rgga ser ka smi ra bal bod hor ggi gi ge (etc.), mely több mint húsz, nagvobbára a szanszkrit és, tibeti íráson alapuló ábécét közöl tibeti magyarázatokkal. Érdekes mutatványt találunk benne a mongol phags-pa írásból is (sajnos ábécé nélkül) és a 18 r° oldalon egy 32 ismeretlen, kínaira emlékeztető írásjegyből álló szemelvényt. Kotwicz a Rocznik Orjentalistyczny egyik legutóbbi kötetében a kitaj Írásról írott megjegyzéseiben, úgy gondolom, ugyanezt a szöveget fényképben közölte és kitaj írásnak minősítette. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy ez a 32 ismeretlen írásjegy a kitaj dzsiircsi tangut íráscsoport valamelyikéhez tartozik. A történeti szövegek közül a legbecsesebb talán a Yeke gaıvun ulus un munduysan törü-yin köke sudur 12 fejezetben Oingis khánról és a legrégibb mongol történetről A < ingqis qa-yan-u red ig két különböző szöveget foglal magába. Az első. mely a végén olvasható colophon szerint a Qad-un ündüsün qorigangyui altan tölti neretii sudur nevet viseli, a mongolok történetét tárgyalja egészen a XVII. századig. A második rész minden különösebb cím nélkül a CinggisT ^ cyklussal foglalkozik. Ugyanebbe a csoportba tartozik a Cinggis boyda-gin durasqal-un tegübiiri. A kitaj történetet tárgyaló Liyoo ulus-un eki aday-un kereg-i teiudeglegsen kistir és a dzsiircsik történetét magában foglaló Altan ulus-un eki aday-un kereg-i temdegleysen ki stir kínaiból való fordítás. A mongol nyomtatványok túlnyomórészt, száz közül kilencvenöt, buddhista kánonikus szövegeknek rendszerint tibetiből, nagy ritkán kínaiból készült fordításai. Ehhez huzzávc hetjük annak a néhány buddhista szentnek az életrajzát, legendáját, akik közül a legnépszerűbbek Milaraspa, Padmasambhava és Bcoúkapa. Ha végigtekintünk a tibeti és mongol buddhista szövegeken, szembeszökő, hogy menynyire nem változott a középázsiai buddhista hivők ízlése hosszú századok alatt sem. Nagyjában ma is ugyanazok a legismertebb és legolvasottabb szövegek (pl. Alttın ger el, l'Uger-ün