Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)
Pordenonei Odoricus budapesti kézirata [MNy XXXII/1936/, 160-168.]
105 hogy klasszikus eredetű elnevezés, a ptolemaeusi Ottorokorra romlott alakja, melynek útja szépen követhető a középkori földrajzi leírásokban. 1 A másik szintén folyónév, az Ethul id est Don. Az azonosítás helyességét többen kétségbevonták (FEHÉR GÉZA, GOMBOCZ ZOLTÁN), de MELICH JÁNOS adatai után 2 nem lehet semmi kétségünk az iránt, hogy ez az elnevezés a késő mongol-korig élt Dél-Oroszországban, s szintén a mongolkori utazók révén került hozzánk. Már a XII. században, Gotifredus Viterbiensisnél előfordul az Ungarin vetus és Ungaria nova elnevezés, a XIII. században pedig Vincentius Bellovacensis (Vincent de Beauvais) Hungaria maior- és Hungaria minor-ról ír, mégis a XIII. századi magyar domonkosrendi Julianusszal kezdődik el az a nagyméretű érdeklődés a keleteurópai Hungaria Magna iránt, amelyteljesen átragad a többi mongolkori utazóra is, s amelynek eredményeképen a Magna Hungaria-kérdés teljes egészében kibontakozik. Körülötte megjelenik az annyi bonyodalmat okozó Bascardia, amelyhez fűződő Bascart id est Magna Hungaria megjegyzésről (GOMBOCZ adataihoz csatolandó: Rubruck XXIX, 46, WYNGAERT 269: Pascaver que est maior Hungaria) a baskír—magyar rokonság elmélete sarjadt,' a Blaci, melynek alapján egyesek Kelet-Európában, Magna Hungaria szomszédságában is oláhokat kerestek. 4 GOMBOCZ idézett dolgozatából jól ismeretesek azok az útleírások, amelyek Julianusnak és társainak keleti utazása után Magna Hungaria-ról szólnak, így Johannes de Piano Carpini, Benedictus Polonus, Guillemus de Rubruck, Albericus Trium Fontium, Mathaeus Parisien6is stb. művei. Érdekes, hogy Plano Carpiniról, Benedictus Polonusról, Rubruckról eddig is ismeretes volt, hogy értesüléseik egy részét (minden valószínűség szerint ezek közé kell sorolnunk Magna Hungáriát is) magyar papoktól nyerték. Újabban ugyanezt állapították meg teljes részletességgel Albericus Trium Fontiumról is.* Nem meglepő ez. ha figyelembe vesszük, hogy a tatárjárás híréi e meginduló nagy térítő munkában a magyar papok is jelentős részt vettek. Mindenekelőtt meg kell említenünk a magyar domonkosok tevékenységét. A Richardus-féle jelentés szerint már Julianus utazása előtt felkerekedett négy magyar 1 G ÉZA F EHÉR , Beiträge zur Erklärung dor nuf Skythieii bezüglichen geographischen Angaben der ungarischen Chroniken; KCsA. 1. 40—äs. 2 J. MELICH, Etel: KC-A. II. 237-8. ' GOMBOCZ: NYK. XLYI. 29—33; NÉMETH G YCI.A. Á honfoglaló magyarság kialakulása 299—315. * TAMÁS LAJOS. Rómaiak, románok és oláhok Dáeia Trajánáhan 95—10O. 4 HÓM AN BÁLINT, A Szem I.ászló-kori Oesta Ungaronim LS. LATZKOVITS LÁSZLÓ, Alberik világkrónikájának magyar adatai. Forrástanuliiiány. Szeged, 193L. 92. MACHOVICH VIKTOR. A imigvar—francia lisztcuita kapı,ólatok történetéhez: EPhK. 1935: 269—88.
