Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

Pordenonei Odoricus budapesti kézirata [MNy XXXII/1936/, 160-168.]

101 keresztény lıitre téríteni. A pápa és a francia király követein kívül egyre gyakrabban jelentek meg vállalkozó szellemű kereskedők, sőt kalandorok is, akik a mongol világbirodalom óriási területén belül próbáltak szerencsét. De rajtuk kívül is rengeteg nyugati élt elszórtan a tatárok közt, javarészt olyanok, akik nem jószántukból kerültek oda, hanem a tatárjárás visszavonuló seregeivel sodródtak keletre. A nyugatiak hatalmas arányú érdeklődése, követségjárása nem volt egyoldalú, elszigetelt jelenség. A mongol birodalomból, annak legtávolabbi pontjairól is egymásután érkeztek a jelentősebbnél jelentősebb követségek, hogy csak a legfontosabbakat említsük, a kínai taoista Cs'ang Cs'un, a pekingi nesztoriánus Rabban Çaııma, a pekingi alán keresztények követsége a pápához, a perzsiai ilkhánok szövetségkérő követei 6tb. Ezekről az utazásokról rengeteg útleírás számol be, amelyekből kiderül, hogy e szakadatlan jövés-menésnek a diplomáciai, vallás-politikai és kereskedelmi próbálkozásokon kívül korszakalkotó jelentősége van mindenekelőtt a nyugatiak földrajzi ismeretei szempontjából: ezekkel a XIII—XIV. századi utazásokkal lezáródott a ptolemaeusi világ kora. s a Föld részletes megismerésének a történetében új, nagy fejezethez jutottunk. Ezeknek az utazó szerzeteseknek a sorában a legkiválóbbak és a legtöbbet tanulmányozottak közé tartozik a fercncrendi Odoricu6, akit pordenoneinak vagy friaulinak is 67.oktak nevezni; ugyanis Pordenoneban (Portu Naonis) született, pontosan nem tudni, mikor, Udinében halt meg; mindkét hely Friaulban (Forum Julii) fekszik. Pordenonei Odoricus távolkcleti útjára Velencéből indult, pontosan nem tudjuk, mikor. Konstantinápolyon, Trapezunton és Örményországon keresztül Perzsiába ment, Ormuzban hajóra szállva Indiába kelt át. Innen, Tana városából Cejlon, Madrasz, Szumatra, Jáva, Borneo, Csampa érintésével Dél-Kínába. Kanton kikötőjébe érkezett. Kantonból Jang-csouba utazott, onnan kezdve pedig a híres ú. n. Császár-csatornán jutott a mongol dinasztia székhelyére, Cambalec-ba (Peking). Pekingből három évi tartózkodás után visszaindult Európába, mégpedig most már szárazföldi úton. A visszafelé vezető út részletei ismeretlenek, csak annyi bizonyos, hogy Sanszi, Senszi tartományokon keresztül haladt. Bizonyos az is, hogy a régi feltevésekkel ellentétben, Odoricus sohasem járt Tibetben. 1330 ban viszszaérkezett Olaszországba; hazatérése után elöljárója, Guidotto kívánságára úti tapasztalatait tollba mondta Udinéban még 1330-ban Guillelmus de Solagna-nak. 1331 januárjában Odoricus meghalt. 1755-ben a katolikus egyház boldoggá avatta.

1 1 Pordenonei Odoricus életrajzi adatainak kritikai megtárgyalását a teljes bibliographia felsorolásával egyetemben 1. WYNGAERT alább idézett könyvében Külön jelezzük P. TAKÁCS INCE „Pordenonei Boldog Odorik napkeleti utazása a XIV. században" című magyar nyelvű ismertetését a Szent IstvánAkadémia Értesítőjében (1934:28—32).