Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 2. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 2.)

A magyar rovásírás egy ismeretlen betűje [MNy XXI/1925/, 50-52.]

94 iratokban a 6-nek másik (általánosan használt) alakjával, ami elképzelhetetlen volna — a többi hasonló esetből ítélve—, ha csakugyan 6-t jelentene. E betű valódi értéke r (zárt e), ezt teljes határozottsággal bizonyítja mindenekfelett két szám (t. i. ezek az emlékek nagyobbára rövid sírfeliratok, amelyeknek csaknem mindegyikében előfordul egy-egy szám: meddig élt, stb.): 6é,x (bös qírq '35' az emléken), yötmis '70' [az emléken: ilc yrtmis ya&ímqa adîrîltim '63 éves koromban elváltam (meghalt) |\ Ugyanez âz r megvan az említetteken kívül még a következőkben cl 'nép, törzs', rki '2', rs 'barát', öt- 'tenni; szervezni', brl 'derék', kös 'öv'. Ennek a hangjelölési módnak hangtörténeti alapja İ6 van. T. i. kizárólag olv szavakban fordul elő, amelyek a török nyelvek egy részében e-vel, a másikban i-vel ismeretesek. Ezekben az esetekben eredeti zárt e tehető fel. Valósággal a tények kényszerítenek tehát arra, hogy a jenisszeji feliratokban a zárt e jelölésére szolgáló $ betűt a magyar rovásírás 5 e-jével azonosítsuk. Az ily módon nyert olvasási mód pontosan megegyezik a szó értelem6zerinti olvasatával. Tehát helyesen: ince, ur szine, 'mre, bütl'en (vö. kétszer miály), 'sztmdőbe stb. Ez a betű természetesen csak újabb bizonyíték amellett, hogy a magyar rovásírás a jenisszeji íráscsoporttal mutat közelebbi kapcsolatot. Hogy a magyarban is zárt e jelölésére szolgált-e ez a betű eredetileg, valóságos emlékek híján aligha lehetséges eldönteni.