Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A harang mint csörgő, csengettyű és kolomp [MNy LXIV/1968/, 75-78.]
A harang mint csörgő, csengettyű és kolomp A hersag BÚI ettrgt, csengettyű tm bslef 1. A mai harang „bronzból öntött, rendez, (templom) torony ban felfüggesztett, sokszor több mázsa súlyú jeladó eszköz, amelyet többnyire kőtéllel tengetve szólaltatnak meg" (Ért8z. III, 109). Ebben az érte lemben szavunk igen régi, alkalmasint a magyar eredetű egyházi műszavak közé tartozott a kereszténység felvétele óta. Ám harang szavunknak nem ez az egyetlen értelmezése a magyar régiségben, a XIV—XVI. században gyakran előfordul a címben jelzett jelentések mindegyikében. Kezdjük a sort a szójegyzékekkel: A BesztSzj. 1169. szerint „nola: harangú", И SchlSzj. 1746. szerint pedig „nola: harangia". Mint azt GÁLDI LÁSZLÓ (Ifuranga: ISI Ny. XXXIII, 46 — 7) meggyőzően kimutatta, a latin nola helyes értelmezéséhez mindkét esetben figyelembe kell vennünk a megelőző tételt iz: BesztSzj. 1168: „sufiis [— niHIIS]: karul" és SchlSzj. 1744: cárul. Más szóval a nola a. m. karul haranga, illetőleg cárul harangia, azaz a karuly (v. karvaly) harangja. A két tételben történő értelmezésre — amelyben a második mindig birtokos személyraggal ellátott alak — a két szójegyaékben valóban több más példa is található, íme: BesztSzj. 77 — 8: Polonus: len-gel, 78: polonla: ortağa; 1069: vrsus: medve, 1060: vraa: neye; 1061: aper: vad dizno, 1062: sus: neye; 1092: gm t tus: тоекка, 1093: gutta neye. SchlSzj. 473: imperátor: chaear, 474: oeaar: idem, 476: imperatrix: feleege; 619: grecua: gereg, 620: greca: vrxaga, 621: greoia:—; 622: aazo: tax, 623: Saxonia: vr гада; 624: 1 um bard us: lambard, 626: 1 urn bard ia: vrzaga; 626: galltous: olae, 637: gallicia: vrxaga; 528: franoia: —, 629: franoigena: ortaga; 630: anglkms: angiie, 631: anglia: orraga; 532; hohemua: cheh, 533: bohem ia: vrzaga; 634: tewtenicua: nemeth, 536: tew tenia: orгада; 636: ruthenua: oroz, 637: ruaoia: ortaga; 638: ermenua: ermen, 539: ermen ia: orгада; 640: polonus: cheh (aio); 641: polon ia: ortaga; 542; Siculua: tekel, 643: siculin: ortaga; 648: etiops: terechcn, 649: etiopia: ortaga; 653: Sclavus: that, 564: solavonia: ortaga; 304: ainoiput: nayk zirth, 306: interoiput: belee camaraya; 1641: vraus: medue, 1642: vraa: neye. További kevésbé egysaerű esetek megfejtéséről 1. TAMÁS LAJOS. A Besztercei és Sohlágli Szójegyzékek néhány latin-magyar azőpára: MNy. XXXIV, 61-3. Ebben az értelemben vall SZZKSEAI FABUCIUS is, aki (MELICH 62: 126) a latin nola szét eképpen határozza meg: „Oly harang minemut az kai uoly modornak labara ttoktak czinalni". (Nem lehetetlen, hogy SzixszF. ezúttal is a BesztSzj. családjába tartozó valamelyik másolatból merített.) A nola nem tartozik a klasszikus latinság aaókéezletébe, de értelmezése nem ütközik nehézségbe. Du C ANOE szerint kis csengettyűt jelent, melyet Campania (Campagna) egyik városáról, Noláról neveztek el, mert ott kezdték el gyártani („Et dicitur a Nola oivitate, quia ibi primum inventum et factum fűit tale instrumentum": i. h. UOUTIO és J OANNES DE JANUA magyarázata; vö. GÁLXU 47). Talán nem érdektelen, hogy a szó Н hazai latinaágban közismert, és régi szótáraink is tartalmazzák. Példaképpen 1. MA.:
