Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]

79 nyelvjárási anyagban; vö. kelct-ruméliai yiizliik 'bague' (HAZAI, clialeete t lire de Hi »dope: Acta Orient Hung., sajtó alatt). A -l'iq, -lik, -In//, -liik denominalis névszókép/.ö jelentéstani funkciója szintén meglehetősen széleskörű, most csak a következő példacsoportra utalnék: baX/iq 'fejdísz' - baX 'fej': oszm., krm , az., kaz. tat., bar., tar baKI'iq 'der Kopfschmuck, der Baselılyk, der Kopfzaum des Pferdes' (

HADL. IV, 1558); közliik 'szemüveg'

^ köz 'szem': oszm. gözlük 'spectacles' (lloNY 118b), tuv. köstük 'очки' (

PALJMB.YCH 245b); gnlluq 'rubaujj, kézmelegítő' < qnl kar, kéz': oszııı. kolluk 'cuff (

IIOXY 196a); ayizliq 'zabla; szopóka'ayiz száj': fob., tar. aiisliq 'Oebiss am Pferdezaum' (

HAUL. 1, 82), oszm. ağızlık 'cigarette-bolder; muzzle' (

HOXY 6a). K képzőről: DENY

, (irammaire 521—8 §§; ZAJACZKOWSKI

, Sufiksy 29—31; (

JABAIN

, Alttürk. Oranım. 61; HASANEN

, Morphologie 195. Minden további érvelés nélkül érthető, hogy a jüzük meg a yiizliik füst ük formák k és -liik képzője végső soron azonos funkciót tölt be, és jelentéstani szempontból utalhatunk mutatis mutandis, az olyan példákra, mint: török bilü-zik 'karperec' ~ bilá-k 'alsó kar' (magyar bilincs • török); mongol quruyu-bfi 'gyűszű' quruyun ujj'. eaérű 1, GOMBOCZ (BTLW. 18(1) honfoglalás előtti jövevényszavaink közül báromban (szél, szőlő, szűcs) őstörük j- -- magyar sz- megfelelést tett fel a csaknem általánosnak mondható őstörük j- magyar <7,y-ve! szemben. RAMSTEDT (Zur Frage nach der Stellung des Tsehuwassiselien: JSFOu. XXXVIII/ i: 10) és a nyomán RXSÄXEX (

l^autgeschichte 185) tagadja ezt a megfelelést, »'•s GOMBOCZ egybevetései helyett másokat javasol A szél forrásául RAMSTEDT tői vaktában megkockáztatott iráni etimológia (afgán seli; pontosabban scl'ij hideg szél, szélvihar ) bangtanilag és történetileg egyaránt védhetetlen; a .«cár.s'-csel egybevetett török snci 'ein Handwerker (?)' szóról magam mutattam ki (MNy. XXIX, 157—60), hogy semmi köze a szűcs-hi'r/., ugyanakkor pedig azt is, bogy a csuvas sscjz.i 'szabó' kifogástalan török etimológiával rendelkezik; végül bebizonyosodott, hogy a jcá/ö-nek eredetileg MCNKÁCSItól javasolt török etimológiája is kiállja a legszigorúbb próbát (vö. LIGETI: M.Ny XXIX, 275—8). Teljesen indokolt tehát, hogy GOMBOCZ RAMSTEDT ellenvetései elle nérc is ragaszkodott eredeti nézetéhez, s bogy ezt a nézetet fenntartás nélkül magáénak vallja legfrissebb nyelvészeti irodalmunk is (vö. BÁRCZI, A magyar szókincs eredete

2 73). GOMBOCZ azonban két olyan jövevényszó-párt is javasolt, amely nézete szerint egyformán tükrözné az átadó nyelv j s- (nyelvjárási vagy krono lógiai) különbségét; ezek: gyümölcs - szemölcs és gyűrű szérű. — Itt aztán kissé más a helyzet Már PAASONEN (NyK XJ.ll,5(i—1) fenntartását fejezte ki a szí mölcs és a szérű javasolt etimológiájával szemben És valóban maga GOMBOCZ revideálta a gyümölcsszemölcs-re vonatkozó korábbi felfogását: előbb kérdőjellel kísérte a szópárt (MNy. X. 27). majd a szı mölcs i>

t a szı mbez kapcsolta (MNy. XX, 60), végül 1930-ban megjelent egyetemi jegyzetében