Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A török szófejtés és török jövevényszavaink - (Elöljáró megjegyzések. Magyar íz 'artus, articulus', török yüz 'ua.'; gyűrű, szérű) [MNy LIV/1958/, 435-450.]
70 szócsoportok elemzése válik majd szükségessé, másokban meg a torok szó (vagy szócsalád) távolabbi összefüggéseit kell az eddiginél behatóbban tár gyalnunk. Magyar íz 'artus, articulu*'; török yüz 'ua.' 1. E finnugor eredetű szavunkat a következő rokon nyelvi adatokkal szokás egybevetni: udmurt joz 'Gelenk'; komi jöz 'Knoten, Gelenk'; mordvin M. äznä, E. eine; mari jiiay, jeíat], jeSen; finn jásene-; lapp jaesan « finn) 'ua.' (vö.: SZINNYEI, NyH. 7 33; BARCZI, SzófSz. 140). T. E. UOTICA (Zur Gesehiehte deJ Konsonantismus in den permisehen Sprachen: MSFOu. LXV [Helsinki, 1933.], 331) éppen a magyar szót törli az egyeztetések közül (meg a szamojédot, erre alább még visszatérünk), mégpedig azzal az indokolással, hogy a finnugor szavakban szóbelseji mássalhangzó-kapcsolatot kell feltenni. Feltevése megtámogatására hivatkozik a komi P. (WIED.) jözna 'Muskel, Gelenk' és udmurt joznal- 'zegliedern' szavakra, amelyek alapján az általa posztulált szóbelseji mássalhangzó-kapcsol ttot az ős-permire vonatkozólag is igazoltnak látja. HAJDÚ PÉTER (Másodlagos szókezdő nazálisok a szamojédban: NyK. LV [1954 ], 64) fenntartás nélkül csatlakozik UOTILA nézetéhez, azzal a megjegyzéssel, hogy a magyar íz-hez „különben is ... sokkal jobban illik" az annak idején PAASONEN (Beiträge 230) szóba hozta chanti (Э t, melyet SZINNYEI később egyszerűen kirekesztett az íz rokon nyelvi megfelelői közül, BÁRCZI meg csak kérdőjellel utalt rá. Л kérdés aligha tekinthető lezártnak, mégpedig nemcsak a magyar íz hovatartozandóságát illetőleg, hanem abban a tekintetben is, vajon csak ugyan kizárólag egy szóbelseji mássalhangzó-kapcsolatos alakot kell-e feltennünk az ős-finnugorban. De fel kell vetni egyéb kérdéseket is, mint például: hogyan vis/.onylanak az elsőül említett permi joz és jöz alakok az UoTiLÁtól szemb.•szegezett permi jözna és joznal- alakokhoz? Nem kell-c mérlegelni, hogy a joz és a józna közti különbség nem hangtani, hanem egészen más természetű: egyazon szó képző nélküli és képzős változata? 2. A) A kérdés további megvitatása szempontjából — úgy vélem — nem teljesen közömbös, hogy a törökből kimutathatunk egy igen érdekes, eddig nem szótározott jiiz szót. E török szóra a mongol kori tibetiből készült ujgur fordítások körüli v izsgálódásaim során lettem figyelmes. Az Ärya räjamvädaka. sutra tibeti, ujgúr és mongol változatait egybevetve feltűnt, hogy az ujgúr fordításban a yiiz yüzätfii kifejezés RADLOFF által javasolt 'hundert hunderte' nem egyez tethető össze sem a tibeti, sem a mongol fordítással. (Vö. W. RADLOFF, Kuan-Si-im Pusar. St.. Pbg., 1911. 76—7.) A törökben csakugyan két általánosan elterjedt homofon yüz szót is ismerünk: 1. 'száz', 2. 'are'. Л kérdéses hely magyarázata szempontjából azonban egyikük sem jöhet számításba, mert a tibeti eredetiben a yan-lag jolentése 'member, liml>e' (•)AESCHKE, A Tibetan—English dictionary. London, 1949. 507a), a mongol fordításban pedig iiy-e gesigiin található, melynek a jelentése ugyanaz, mint a tibetié: 'jointures, membres' (KOWALEWSKI, Dietionnaire mongol—russe— trança i s I. Kazan, 1844. 552a). Л kifejezés nemcsak az idézett ujgúr szövegben fordul elő, helyes értei mezesével azonban a turkológusok mindezideig adósak maradtak.
