Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Kanyaró; berke, tok) [MNy XXXIII/1937/, 300-304.]

47 tatárban, baskírban stb. a türk-ujgur és úz nyelvi -м-val szemben -o- (-e-)-t találunk. (A türk-ujgur, úz-féle nyelvek -o-jának viszont -u-fajta hang a reflexe.) Ugyanezt figyelhetjük meg a toboliban is. Pl.: torna 'daru'~~K. turna | kontos 'vidra'^ K. qunduz 'hód' | kojab 'nap' K. qujai \ joltos 'csillag' K. julduz I kort 'féreg' egyéb tör. qurt | jombak 'puha' egyéb tör. jumiaq | komlo 'homokos' egyéb tör. qumlly \ olló 'nagy' ^ egyéb tör. uluy | kob 'madár' egyéb tör. qui | porcak 'borsó' w^ K. burtaq | tos 'só' ^ K. tuz | stb. Ebbe a példasorba tartozik a toboli togo két o-ja is, a türk-ujgur, továbbá az üz-típusú nyelvekben szabályszerű megfelelője az -u-. A turkomán alakkal kapcsolatban mindössze annyi a megjegyzésünk, hogy a szókezdő d- az ős-török t-vel 6zemben nemcsak turkomán sajátság, hanem jellemző valamennyi úztípusú nyelvre ie. Az úz-nyelvekben az ős-török ezóközépi -q-, -k- változatlanul megmarad. A vokalizmusban nincs különösebb magyarázni való. Tok szavunk forrásául kikövetkeztetett *tuql, *tuqu tehát teljesen kifogástalan, noha mindöseze két. egymástól lényegesen eltérő alakú adatunk van a szó török előfordulására. NÉMETH GYULA rámutatott arra, hogy a magyar tok halnéven nincsen határozott bolgár-török kritérium. Valóban, a szóvégi -F, -u eltűnése a magyarban ment végbe, ez tehát csak magyar régi6ég-jegy, mely azt bizonyítja, hogy a török *tuqu, *tuqi szónak akkor kellett nyelvünkbe kerülnie, mielőtt még az e fajta rövid szóvégek eltűnése a magyarban befejeződött volna. A szegényesnek látszó két adatnak van azonban még egy másik közvetett vallomása is: a tok halnév a magjaiban nem lehet sem kun-besenyő (kipcsak-típusú), sem úz nyelvi jövevényszó. Ezzel a kirekesztő eljái ássál közelebb jutottunk egy lépéssel NÉMETH GYULA feltevéséhez, hogy t. i. bolgár-török hangtani kritérium híján is bolgár-török eredetűnek tartja a magyar tok szót. Minthogy sem a kun besenyő, sem úz nyelvi kölcsönzés nem jöhet szóba, mai ismereteink alapján moet már csak két nyelvre gondolhatunk: a bolgár törökre és a kazária. A bolgár-török eredeztetés ellen hangtani szempontból semmi kifogás nem merül fel, a kazár-kabar nyelvet pedig ez idő szerint nem ismerjük. Megjegyezzük, hogy a csuvasban a tok halnév iemeretlen, illetőleg a PAASONEN szótárában elő eem fordul ennek a halnak a neve. NIKOL'SKIJ orosz-csuvas szótárában pedig bárpáksár pula tulajdonkép a. m. 'szálkátlan hal' a tok neve (370). A turkomán duql jelentése nem 'tok', de 'őiryra, Weissfisch'. NÉMETH GYULA szerint ez a jelentésbeli eltérés nem okozhat nehézséget, mert voltaképen ugyanarról a hal-fajtáról van szó. Ennek megerősítésére hivatkozom a 'tok' azerbajdzsáni agbalfg 'осетръ' nevére (GANIEV 82); ez a szó eredetileg szintén 'fehér hal'-at jelent.