Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Ökör; ölyv) [MNy XXX1/1935/, 35-41.]

21 mongul szó *<püker vagy *püker alakra megy vissza (Doklady R. A. N. 1925: 11). Ha ez a feltevés helyes volna, akkor a mongol szó archaikusabb jellegűnek bizonyulván a török alakoknál, ha nem is tenné teljes bizonyossággá RAMSTEDT nézetét, de mindenesetre súlyosan esnék latba a török—mongol rotacizmus r •> z irányú változása mérlegelésében, nem is beszélve arról, hogy teljesen el kellene ejteni a török—mongol szónak MuNKÁcsitól javasolt (NyK. XXIV, 406) indoeurópai rokonságát, mert hiszen elképzelhetetlen volna egy altaji *pökör vagy *pükäz összefüggése a szanszkrit ukshán, aveeztai ukhian, tohár okso, gót auhsus, ó-felnémet ohso, új-felnémet och» szavakkal. A *<püker, *püker-íé\e altaji alapnyelvi alak feltevésének azonban egy-két körülmény határozottan ellentmond. 1. FELLIOT: ЛоигпАб. 1925. I, 248 az egyes nyelvjárásokban szórványosan mutatkozó hirgen 'nép' (^ irgen)-té\e alakok szókezdő A-ját, valamint a dahúr Iv. yundúr 'magas* (^ mong. öndür) szókezdőjét nem-etimológikus elemnek tekintve ezigorúan elválasztja a tárgyalt közel száz példától, ée inkább a turkíban előforduló höl 'nedves', har- 'fárad' (megvan mind a kettő a csagatájban is!) A-jához kapcsolja. (Kétségtelenül idetartozik az idéztem turki hüküz alak İ6.) Nos, ha jobban szemügyre vesszük a nyelvemlékeket, valamint az ú. a archaikus nyelvjárások anyagát, azt látjuk, hogy ezek a nem-etimológikus szókezdő h OrJ-k korántsem olyan szórványosak. Vegyük például a Kanszu kínai tartományban beszélt archaikus nyelvjárásokat, élükön a monguorral. Erről a jelenségről egészen röviden megemlékezik DE SMEDT—MosTAERT is (Le dialecte monguor parié par les Mongols du Kansu Occidental: Anthropos 1930. XXV, 806). Szótárukból való a következő néhány példa, melyek számát jelentősen szaporíthatnék. Megjegyzem, hogy a szókezdő /-, »-, f-, e- a régi mongol h (yf/nak különféle hangtani helyzetekben szabályosan fellépő realizációja. Pl.: /ucu- 'meghalni' w» eanta /иси-^ irod. mongol ükü- | fubziIn 'leány' ir. m. ökin \ fuozu 'víz' ^ sera yögur zrun ^ ir. m. usun \ fuour 'hosszú' ir. m. urtu I funi- 'lóra szállni' ^ ir. m. unu-1 furcudi- 'megijedni' n«^ ir. m. ürgü-1 xamura- 'nyugodni, megnyugodni' ^ siringol xambyra- ^ ir. m. amura-1 /aroam 'arany Siringol xaldan ir. m. altan \ xarce 'gyöngy' w^ ir. m. erike \ »Dimie 'kenyér' ^ ir. m. edemeg | jCf 'nagy' Sera yögur üke ^ siringol fuke, éukö dahúr xigt, Нае ^ ir. m. yelce | ibsiä- 'állat hátán szállítani' ir. m. ati-. Hasonló példákat — ha kevesebbet is — idézhetnénk a dahúrból és a nyelvemlékekből is. 2. Döntő bizonyítéknak kétes esetben csak azt fogadhatjuk el, ha a szó kimutatható a mandzsuból szókezdő /-fel, a goldiból ée az olcsából szókezdő p-vel. Az ökör esetében erről