Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
226 •q. -k-t várnánk. Ezt a feltevést mindenesetre megerősíti a mai csuvas is. 1) A homok szóvégi -fc-ja Önmagában tehát nem tekinthető érvnek a szónak sem a régisége ellen, sem pedig újabb rétegbe sorozása mellett. Mellesleg megjegyezve a török qumaq-b&n óstőrOk szempontból szóvégi -q1 kell felvennünk B ANG elmélete szerint is, t. i. az altaji és kirgiz adatok alapján; ennek megerősítéséhez járul a jakut szóvégi -x> valamint a mongol qumaki-Ъап kimutatható -k- is. 4. dél. (S CHOTT , BOLLBR, BÁLINT, MUNKÁCSI, NÉMBTH mongol vagy mongolos magyarázatainak megfelelő helyeit idézi az EtSz. I, 1304 —5. A NÉMITH : Nyr. XLI, 41 helyett uo. 401 olvasandó. Vö. újabban még MUNKÁCSI: MSFOu. LXV1I, 288, jegyz.) A tőrök fü.s'sel szemben a szabályos mongol megfelelő, düli kezdettől fogva bizonyos meggondolásokat ébresztett dél szavonk esetleges mongol eredetét illetőleg. E rövid szóban három mongolos kritériumot is szokás emlegetni: a) A magyar szóban mindenekelőtt a labdacizmust kifogásolták, u. i. bizonyos felfogás szerint bolgár-török jövevényeinkben nem érvényesül ez a nevezetes hangváltozás, pl. : bocsát, bölcső, gyümölcs (a két utóbbi szóban az l az másodlagos). b) Mongolos jelleget képviselne a magyar szóban az é is, mert „az ü óbolgár szavainkban közönségesen nem változik é vé". c) A szókezdő d- szintén eltérést jelent bolgár-török jövevényszavaink szokásos f- megfelelésével szemben. A legegyszerűbb az é megfelelés kérdése. Bár föltétlenül igaz, hogy eredeti ü-uek legrégibb jövevényszavainkban legtöbbször ö felel meg (bögöly, görény, gözü, kökény, tömény), máskor viszont -v-t találunk (szün-, tür-, szűr-, gyürv, gyúszü), azonban a tör. ü magy. é megfelelésre is van egy biztos példánk, a szérű ócsnv. *éürüy ~ tör. jüziik, és ilyen a nyelvjárási dészü is a köznyelvi gyüszúve 1 szemben, vö. BTLw. 156—60. A vokalizmus megfeleléseiben mutatkozó ingadozások megítélésében különösen helyénvaló a fokozott óvatosság, mert itt a sajátos magyar nyelvi fejlődések sokkal jobban zavarják az eredeti török állapot tükröződését, mint a mássalhangzóknál. •i A török nyelveknek u fenti, TÍANG-féle rendszertói eltérő külön fejlődéseivel s azok magyar megfeleléseivel egy más alkalommal kívánunk foglalkozni.
