Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
223 gáltuk a bodor szó kapcsán, s azt láttuk, hogy az egészen kétségtelen bolgár-török jövevényekben is változatlanul megőrződött, vö.: béka, békó, eke. gyékény, iker, ökör, szék; postconsonentikus helyzetben sárkány (a többi példákat 1. GOMBOCZ, BTLW. 167). Ugyanez a helyzet a ezóvégen is. Az ok, kék, tyúk, hurok, túzok, homok, köldök, kölyök, örök stb. csak szóvégi i-val kerülhetett nyelvünkbe, tehát más szóvéggel mint a borsó-típushoz tartozó szavak, ha ugyanis valamelyikük y-re végződött volna, akkor azon a bizonyos kronológiailag eléggé pontosan körülhatárolható időn belül a többi magyar szóvégi -y-vel együtt mulhatatlannl vokalikus szó véggé alakult volna, diftongus-fokon keresztül, — tekintet nélkül az átadó nyelvre; arra viszont nincs példánk, hogy ezen a koron belül • у -k hangváltozást tehetnénk fel, és ha ilyent fel is tennénk, arra nem volna biztosítékunk, hogy ez a hangváltozás csak a nem bolgár-török jövevényekben érvényesült volna. Lássuk most már a török hangtan szavazatát e kérdésben. A törökben is éles különbséget szokás tenni a szóvégi -q, •k és -y (-e -g, -g) között. E problémával különösen sokat foglalkozott W. B ANG , aki Turkologische Biiefe aus dem Berliner Ungarischen Institut, VII: Ung. Jb. XIV, 206—12 tárgyalta utoljára ezt a meglehetősen szövevényes kérdést. B ANG szerint (i. h. 205) „Die Geschichte der Wörter auf -Iq, -uq, -ik. -ük macht vom phonetischen Standpunkt aus betrachtet keinerlei Schwierigkeiten — obwohl BADLOFF auch in diesem Puııkte Falsches gelehrt hat —, denn ein im absoluten Auslaut stehendes altes -q oder -k bleibt immer und Uberall und wechselt niemals und nirgends mit -y oder -д. л A szóvégi -у, -д megmarad B ANG szerint a türkben és az ujgurban, valamint a szojonban és az abakán nyelvjárásokban (g, ğ, -у), eltűnik az alt., tel., kirg., bar., tob. nyelvjárásokban, azonkívül a kánban, a kaukázusi dialektusokban; a szóvégi -y, -g eltűnése e nyelvjárásokban együtt jár a vég-magánhangzó megnyúlásával (ez meg másodlagosan újra megrövidülhet). Vokalikus szóvéget találunk az oszniánliban is. A csagatájban, tarancsiban és a tnrkiban a szóvégi -y, -gr-ből -q, -k lett. 1) ') B ANG mindenkor igen becses nyelvtörténeti értekezéseiben, sajnos, a két legfontosabb török nyelvről, a csuvasról és a jakutról mindig teljesen megfeledkezik. E helyen nem vállalkozhatunk a rendkívül bonyolult csuvas reflexek kutatására, azonban nem mulaszthatjuk
