Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

221 jelentő szó. (Vö. NÉMETH, HMK. 255.) Sajnos, messzebbmenő következtetést nem vonhatunk a Tarján szót átadó nyelvjárást illetőleg, mert méltóeágnév lévén, a törökség vándor nifiveltségszavai közé tartozik. b) Már GOMBOCZ szóvá tette, hogy bolgár-török jövevényeink ós nyeivUnk oezmánli jövevényei közt szükséges még egy középsö réteget is felvennünk, amelybe beletartoznak honfoglalás előtti és honfoglalás utáni kún, besenyő, sőt kazár stb. elemek is. NÉMBTB GYULA felismerte e középső réteg jelentőségét, 8 rámutatott arra, hogv e réteg aligha áll egy-két bizonytalan adatból, mint addig hitlék, hanem elég nagy számú ilyen elemet kell számon tartanunk, és egyben mindjárt meg is kísérelte, hogy e középső réteg nyelvi kritériumait is megállapítsa (Vö. NSMKTH, Török jövevényszavaink középső rétege: MNy. XVII, 22-6.) A NftMBTH felsorolta kritériumok közé tartozik többek között, hogy .azon többtagú régi török jövevényszavaink, melyek szóvégi k-i mutatnak, nem az ócsuvasból valók* (i. h. 24). E szerint törlendők volnának: árok. bicsak, csabak, csanak, csök-, csök ~ csék, hurok, kobak, köldök, köpönyeg, öreg, szúnyog; nyilván idesoroltatott volna a homok is, ha nem szerepelt volna már a mongolos jövevények sorában. Kétségtelen, hogy e fenti listán több olyan szó szerepel, melyet valóban nyelvünk török jövevényeinek középső rétegébe kell utalnunk, azonban nem a szóvégi -k alapján, hanem egyéb kritériumok figyelembevételével. Véleményünk szerint u. i. kétségtelen, hogy a szóvégi -k nemcsak középső rétegbeli török jövevényeinkben. hanem nyelvünk bolgár-török elemeiben is megmaradt. Feltevésünk igazolására figyelembe vesszük török jövevényeinkben a tör. -y (-cg és g). valamint t és £ viselkedését egy- és többtagú szavakban, még pedig nemcsak szóvégen. hanem a szó belsejében is, mert ha a két hangtani helyzetben e hangok viselkedése nem is teljesen azonos, mindenesetre hasonlóságánál fogva igen tanulságos. A kérdés helyes megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy világosan elválasszuk egymástól a sajátosan magyar hangtörténeti kérdéseket a török hangtan belső problémáitól. Először is nzt hisszük, hogy a török jövevényszavainkban az eredeti -y-ből keletkezett magánhangzós szóvég szembeállítása nem egészen szerencsés a jövevényszavaink egy részében előforduló szóvégi -k (és -k =- -.?)-vel.