Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
215 cein х<Ийп meleg' | urjanha xurdn 'gyors' | mongııor xaoqr 'kemény', yuGoli- 'törni', yüőíin régi' I ordosz xaqal- 'vágni', X'jgal- 'törni'. Egészen szórványosan k%- megfeleléssel is találkozunk, mint a nizsneudinszki burjátban 1): kxara 'fekete', kxuiíi 'mindig', kxorİT 'húsz', továbbá a bnthai dahúrban (saját feljegyzésein): kxorDt> gyorsan', kxäluG 'ajtó', *x°î r 'kettő'. A q- reflex jóformán egyedül az afganisztáni niogolra szorítkozik, ahol qarö 'fekete', qamtu 'együtt', qurdun 'gyors', qolo 'messze'féle alakok ismeretesek. Ugyan egyes kanszui, ú. n. archaikus nyelvjárásokban is feltűnik a szókezdő q- megfelelőjeként k- (pl. a sera jögur és Siringol dialektusban is), azonban ez a nyelvi anyag nem nyelvész utazók elnagyolt átírásában áll rendelkezésünkre, s így csak fenntartással használhatjuk fel. GOMBOCZ i. m. a mai mongol nyelvjárások vallomását elutasította azzal, hogy a mongol nyelv emlékei alapján föltehető, hogy a magyar nyelv legrégibb török jövevényeinek átvétele korában az öemong. *</-, *k- még csakugyan q•, i-nak hangzott. Az igazat megvallva, az idézett nyelvemlékek tanúsága korántsem egyértelműen megnyugtató. Az örmény Kirakósnál pl. ntár R AMBTBDT : JSFO U . XXI, 2:9 jegyzetben qoina, qurqan alakok mellett iá val kezdődő szavakat is idéz. Az ú. n. négyszögletű, vagy 'phags-pa írásban a szókezdő q- helyén a tibeti írás kh- jegyének megfelelő betű szerepel, így kha-'an, khub-fhi-ri, kha-ri-ya-than, kha la-'un, kho-rin és k'u-chun, k'u-lug olvasatokat jegyezhetünk ki a 'phags-pa Írásos feliratokból. Ha a többi eddig elhanyagolt nyelvemléket, így elsősorban az arab és kínai átírásos mongol szövegeket is figyelembe veszszük, akkor arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a mongol nyelv legrégibb emlékeinek a korában, a XIII.—XIV. sz.-ban az őamong. q-, k- realizálódása terén a maihoz hasonló helyzetet találunk, talán azzal a különbséggel, hogy a szókezdő x- niég nem volt annyira elterjedtnek mondható, mint ma. Arab átírásos mongol nyelvemlékekben, mint pl. a leideni névtelen szótárírónál a q- és k- általános: qalün 'hőség' | qara 'fekete' | qorqai 'féreg' | qurün 'ujj' | qimusun 'köröm' j qulquna 'egér' I qöla 'torok' | kéli 'has' | küjeün 'nyak' | kölesün 'izzadság' | ') CAHTKKN burját nyelvtanának pontatlanabb átírásában egyszerűen i-t ir, pl.: kara 'fekete', kudtk 'kút', koto 'bas' stb.
