Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]

211 nése szinte szabályszerűnek mondható a kún és besenyő nyelvben, vö. NÉMETH GYULA, Die Inschriften 54 — 6. Látjuk tehát, hogy a szóbelseji -6-, -d-, -g- semmiképen sem tekinthető szabályos mongol megfelelésnek a tőr. -p-, -t-, -k val szemben, az egyes szórványos esetek bizonyító erejét, pedig török adatok zavarhatják. 2. gödény. (BÁLINT, Párhuzam 16; BUUENE : NyK. XX, 162; MUNKÁCSI : NyK. XX, 472, Nyr. XIII, 262; NÉMETH: Nyr. XLII, 245.) E szóra aránylag kevés adat áll rendelkezésünkre. Török: Kirg. kök qotan 'Storch' (vö. GOMBOCZ, BTLW. 72) | csag. qotan 'der Pelikan (

R

AUL

. II, 607); óCy 'pélican' (PDC. 422); qutan 'ua.' (Sejjc Sul., ed. KÚNOB 139) | oszm. qutan quéu 'oiseau á grand bee de la famille dn pélican' (BDM. II, 547) | jakut kütän 'ein besonderer Landvogel, von der Grösse des Kranichs' (

B

ÖHTL

. 78). Mongol: írod. mong. qutan 'pélican, onocrotale' (Kow. II, 909) | mong. chódang 'pelecanns onoerotalus' (PALLAS, Zoographia). M a n d z s u

—

t u n g ú z

: Mandzsu qotan 'Pelikan

; баклап, рыболов, пеликан, птяца похожая на лебеда с оетрым клювом, м большии широким зобои, шпяющаяся рыбою и полевыми иышами' (

G

ABBLINTZ 135; Z

ACHAROV 284) I tung. kutan 'pelecanus onoerotalus' (

P

ALLAS

, Zoographia). A magyar gödény egybevetése a fenti altaji szavakkal egy-két magyarázatot kíván. A hangrendi eltérés nem okoz különösebb nehézséget; hasonló jelenség az altaji nyelveken belül elég gyakori, s az is előfordul, hogy a magyar nyelv török jövevényszavaiban az a változat maradt fenn, amelyik a törökeégben azóta kiveszett, vagy egy-két nyelvjárásra szorult vissza (pl. magyar bölény). A gödény alak hosszú o-jét rendesen magyar lejleménynek magyarázzák, noha igen réginek látszik. A szókezdő g-t is magyar fejleménynek tekintette GOMBOCZ és utána mások is, de PAIB DKZBÖ — mint szíves szóbeli közléséből értesülök — feltűnőnek tartja, hogy a gödény, s vele több más török jövevényszavunk (görény, gözü, ?gügyü) mind palatális haugrendú. első szótagjában labialis magánhangzóval, és lehetségesnek gondolja, hogy ezekben a szavakban a k=-g hangfejlődés nem magyar eredetű, amit az is valószínűsíthet, hogy egyiküknek sincs ma a magyarban szókendős -k-s változata.