Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Mongolos jövevényszavaink kérdése [NyK XLIX /1935/, 190-271.]
204 riechen Sprache: MSFOu. XXX. 31—34), aki nemcsak SIMONTI (a magyarságnak mongol törzsekkel való érintkezése) és MUNKÁCSI (a húnok nyelvéből ugor-török, ócsuvas közvetítés) történeti feltevéseit cáfolta meg, hanem arra is rámutatott, hogy tisztára nyelvészeti kritériumok alapján sincs okunk és jogunk külön mongol vagy mongolos jellegű jövevényréteget felvennünk. Külön cáfolta MUNKÁCSI három legerősebbnek látszó bizonyítékát, a hiúz, hölgy, hagyma szavak mongol származtatását. GOMBOCZ alapos érvelése ellenére is bizonyos kétségeket érzett e téren PAABONBN (A magyar nyelv régi török jövevényszavai: NyK. XLI1, 38), és különösen a homok és a harang alapján arra a feltevésre jutott, hogy „ . . a mongol jövevényszavak kérdése még nem érett meg arra, hogy levegyék a napirendről'. Ugyanakkor NÉMBTH GYULA, Mongol elemek a magyar nyelvben: Nyr. XL1I, 241—6 szintén a mongolos elemek mellett tört lándzsát. NÉMBTH GYULA véleménye szerint részben hangtani, részben alaktani kritériumok biztosítják a bodor, boglya, dél, egyéb, érdem, gödény, harang, homok, ige, ildomos, kölcsön, ok, öböl, ölyú mongol származását. Ezek a mongol elemek szerinte sem közvetlenül, hanem a bolgár-török közvetítéssel kerültek nyelvünkbe 1). És NÉMBTH itt igen fontos újabb elemet vitt be a kérdés vizsgálatába: a közvetítés előfeltételéül igen régi bolgár-török és mongol nyelvi érintkezést vett fel. Ennek a feltevésnek a gyümölcse a csuvas—mongol nyelvi kapcsolat anynyit vitatott problémája. PAABONBN ée NÉMBTH cikkeire mintegy válaszként megint visszatért GOMBOCZ a kérdésre (Török jövevényszavainkhoz. 1. Érdem, ildom, dől és mongol jövevényszavaink kérdése: MNy. XIII, 97—101) és újra hangsúlyozta, hogy továbbra sem látja indokoltnak külön mongol réteg feltételezését, még közvetett elemek formájában sem. Egyben kimutatta, hogy az érdem és az ildom minden kétséget kizáró módon a török szókincshez tartozik, u dél (és döl) pedig szintén szabályos, lambdacizmuet felmutató bolgár-török alak. Véleményét megismételte 1930-ban a bolgár-török jövevényszavakról tartott egyetemi előadásairól készült kőnyomatos jegyzeteiben is. (Vö. 12. §, 16—9. I.: Állítólagos mongol jövevényszavaink kérdése.) ') NÉMFTB GYULA idézett dolgozatában (245) ugyan még azt mondja, hogy „nem zárkózhatunk el . . . teljesen még attól a gondolattól sem, hogy a magyar-mongol érintkezés közvetlen volt", azonban későbbi ezirányú munkáiban ezt a nézetet már nem hangoztatja.