Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Uráli török jövevényszavaink kérdéséhez [MNy LIX/1963/, 381-393.]
197 környezet hatása alatt. Említenünk kell a karaima (Troki) és a csuvas rí < н-t (vö.: Pit ITS AK : Fundamcnta I, 328; BENZINO: Fundamenta I, 701). 7. Láttuk, оцу pusztán török anyag alapján nem igazolható a szókezdő n sem az őstörökben, sem a pretörökban. A nem török, külső anyagból történő bizonyítás területéről mindenekelőtt ki kell rekesztenünk azt az eljárást, amely éppen a magyar nyár1 tekinti az őstörük rí egvik legfőbb bizonyítékának: azzal bizonyítanánk, amit bizonyítani kell (vö.; RAMSTEDT, Einführung I, 74; POPPE , Vergleichende Grammatik I, 37, 154). A probléma megközelít évére jelenleg egyetlen eszközünk van: az altaji összehasonlító nyelvészet tanúságtétele. A sort az altaji nyelvek közül a mandzsu-tunguzzal kezdhetjük. Eblien a nyelvcsoportban ugyanis kétértelműségtől mentes szókezdő n-t találunk, amely feltétlenül elegendő súlyú anyagot szolgáltat ahhoz, hogy annak alapján feltegyük a szókezdő rí-t az ősmandzsu-tunguzban, sőt talán e nyelv fejlődésének még korábbi szakaszában is. Igen érdekes, hogy számos esetben megtaláljuk a mandzsu-tunguz szó megfelelőjét a mongolban, sőt olykor a törökben is. Példák: nan. ríama 'langyos'; ol. nama; orok namauli; ud. líamahi; orocs líama; neg. namagdi; szol. namagdi; evk. ı'ıama; ev. ?iam; — ma. niyaki = naki 'genny'; nan. jar\sa; ol. jarjsa, пёкт; orok narjea, naktu; ud. nahaktu; orocs naha; neg. na ym; szol. náríi; evk. •Aâkse; ev. líárjsa ~ bur. úagahan 'genny; csipa'; — ma. niongniya/a: jíopAa/a 'liba, lúd'; nan. noqna; ol.. ríurjría; orok nurjna; ud. úuqAa'an; orocs AuqAa/i; neg. norfAa/i, noqnaki; szol. nunna/i; evk. AuqAaki mong. noyosun 'kacsa'; MİT, Ну, Tk, Le noqoeun, Yy nuqasu; LN noqasun, noqat, MÁ noyasun, ISz noqasun; dah. H noyás; irod. ojr. nuyusun, kaim. nuyfsn, nyj. пцуив; ord. пцдувц; üdzs., ab. nogos; hal. nugas(an); bur. nugaha(n); — ma. nujan 'ököl' < *nuryan< *nuduryan; ol. nuja; neg. naiga, nurga, nelga; evk. Ner. niirka ~ mong. nidurya; Hv, Tk nudurqa, Yy nudurya; MA nudurqa; mgr. nuDurga; kaim. nudfyv; ord. mjDyrga ; hal. nudarga(n); bur. nudarga(n) ~ Káéy. yudruq 'Faust(schlag)'; alt., leb., bar., krm. judruq 'die Faust, geballte Faust', tel. 'judruq, szag., sór nuzruq, kzk. judruq, fuduruq (RADL.); tuva íuduruk (RTS. 244); jak. suturuk. Mongol szempontból hangsúlyoznunk kell, hogy a feltehető ősmongol (és altaji) szókezdő rí nem maradt meg egyértelműen sem a nyelvemlékekben, sem A mai nyelvjárásokban, hanem n lett belőle. RAMSTEDT meg sem kísérli az rí-et és az n-et szétválasztani, POPPE szerint ez a két nasalis már az ősmongolban egybeesett, mégpedig oly módon, hogy az rí után álló magánhangzó i (i)-\é változott, egyben a szókezdő mássalhangzó elvesztette a palatalizáltságát. Bármennyire is szellemes ez a magyarázat, és bizonyos esetekben felettébb csábító is, ebben a formában aligha fogadható el általános érvényű szabálynak; az i megjelenése egyes esetekben kétségtelenül puszta ortográfia, amely a „törés (Brechung)" bekövetkezte utáni időkben legalábbis kétértelmű. A mongol szókezdő rí közvetett formában mégis kitapintható. A mandzsu és elődje, a dzsürcsi ugyanis szép számmal foglal magában régi mongol (kitaj, ezien-pi) jövevényszót, ezek közt akadnak olyanok is, amelyek szókezdő rí-t tartalmaznak. A mongol jövevényszavak e régi csoportjának a hangtani vallomása márcsak azért is igen liocscs, mert az a szókezdő rí meglétét nem is az őemongolra, hanem már az ómongolra biztosítja. Az ilyen típusú, nem nagv számú pélilák közül valók: ma. niowanggiyan 'zöld. kék'; ncnnfj[un > no'alu)-
