Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Régi török jövevényszavaink etimológiai problémái [Nytud. Ert. LXXXIX/1976/, 193-199.]

188 ható, de mint kéezen kölcsönzött textus, nem a 2. nyelvjárást tükrözi, ebben А nyelvjárásban ugyanis a CodCum. a boéaq-ot boiov alakban adja meg (GRÖNBKCH 66). Az ilyen fokú fonetikai és szemantikai egyezés a véletleneknek olyan találkozása, hogy a felett hallgatással napirendre térni nem lehet. 6. Szókészleti gondjaink a régi török szókincs máig hiányos ismeretéből adódnak. Sokszor minden arra utal, hogy a magyar szó csak török eredetű lehet, ám feltett török eredetije semmilyen török nyelvből nem mutatható ki. Minthogy a régi török szókészletre vonatkozó ismereteinket jól gyarapítják a még mindig előkerülő régi török szövegek és szójegyzékek, e nehézségek egy része magától megoldódik. GOMBOCZ a BTLw.-ben még hallgat a bársony-ról, később a csuv. pyrz»n (> votj., cser.) alapján feltett egy ócsuv. barlin alakot mint szavunk forrását. A tisztánlátást mindenesetre zavarta, hogy a szlávban is van hasonló szó (bralina, bralinb, bralena), és hogy valamennyi adat végeredményben összefügg hasonló jelentésű iráni szavakkal (újp. abrthim, barUam, pamíri nyj. warhlm 'selyem* stb.) A probléma megoldódott, amikor, a török szó barlin alakban és 'selyembrokáf jelentésben előkerült K&Syari-nál (MNy. XXIV, 344). Az első török adatot követték a többiek (MNy. XXXI, 284-5); vö. TESz. I, 254—5; CLAUSON, EtymDict. 357 — 8 (a török szó javasolt tohár A eredete nem valószínű). Még mindig szép számmal vannak olyan jövevényszavaink, amelyekre mindössze néhány adatunk van; feltűnő azonban, hogy ezek az adatok földrajzilag körülhatárolható, szűk területre korlátozódnak. Ezek közé tartozik tolc (hal) szavunk, melyet ez idő szerint csak a toboliból (tuyu; jelentése nem 'viza', hanem 'tok'), ós egy türkmen nyelvjárásból (duqi) ismerünk (MNy. ХХХШ, 303 -4). A som-ot csak a kumükből és karacsájból (mindkettő: lum 'som') ismerjük; problémát jelent a tkm. lüm 'som' és kaim. tsöm (ez utóbbi persze török jövevény) hangtani értelmezése (vö. RASÁNBN, EtymWb. 120). Kőris szavunkat a csuvason (lcavsrU) kívül csak a nogajból (Icüirüi), a karacsájból (IcürUl) és a kUmükből (guxrul) ismerjük (TESz. II, 618; a kaim. Icürüs < *küirül szintén török jövevény). A jövő kutatások dolga török jövevényszavaink etimológiai problémáinak további tisztázása; közös erőfeszítéssel itt is jó eredményekre juthatunk.