Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Török jövevényszavaink és a vitás etimológiák kérdése (Torontayl, torontal) [Pais Emi. /1956/, 336-346.]
181 fokon a közvetlen átvétel kérdését a j > ly magyarázata dönti el. Itt két eset lehetséges. A) A magyar hangtörténetben a j~>ly változás nem ismeretlen. Az álly azonos az á;'-jal ( PAIS : MNy. VII, 412). LIPSZKY Oszóly adata kimutatható 1757-ből Oszvaly alakban, korábbi Ozwe, Ozway stb. alakokkal szemben (PAIS : MNy. XII, 78 — 9). A mai Börvely már 1435 körül Bervely alakban szerepel, a korábbi adatok: Beruei, Beruey, Berwey stb. ( PAIS : MNy. XXVI, 309—10). Uraj-ra már 1427-ből van Uralya változatunk ( PAIS : MNy. X, 131). A példákat szaporíthatnék, azonban az egész anyagnak szempontunkból egy súlyos fogyatékossága van: az ly-os alakok újak, a legrégebbiek sem korábbiak a XV. századnál, és éppen ez utóbbiak nem valóságos hangállapotot, hanem csupán helyesírási sajátságot tükröznek. B) A XV. század ugyanis az a kor, amikor a magyar hangtörténetben egy valóban jelentős hangtani változás szélesebb méretekben megindul. Ez a változás az ly > j. A jelenség kétféleképpen jelentkezik nyelvemlékeinkben. Vagy úgy, hogy a korábbi etimologikus ly helyén j-t találunk: SzalkGl. heyekre (MELICH: MNy. XV, 34 — 5), NagyszK. dagayossagnac miatta (MELICH: MNy. X, 425); további példákra vö. BENKŐ, A magyar ly hang története 67. Vagy pedig úgy, hogy az eredeti j-t éppen a kiejtés hatása alatt megzavarodott helyesírás tévesen (y-lyel adja vissza: ÉrdyK. olallyaval (MELICH: MNy. XV, 34—5), LobkK. 2. kéz: tula'ldon, tvlaldon, thvla'ldon, gvl'tót, fal'dalmara, eppwl'ty, iobil'toch, Thanyltvan (LOSONCZI: MNy. XXI, 108—9). 1 A BesztSz.-ben is van egy adatunk, amely eredeti j-t ly-lyel ír át (176: „pyrak's: vizi tolvaly"; de vö. uo. 169: ,,latro : tholuay"), mégsem gondolhatunk arra, hogy a torontály (torontayl) szóban az ly (yl) hasonlóképpen egyszerű j-t takar. Nem pedig azért, mert sem a köznévi, sem a tulajdonnévi előfordulások között egyetlen j-n változat sincsen. A közvetlen átvétel ily módon súlyos hangtani akadályok miatt igazolhatatlan. A további lehetőségekről a torontály-lyal azonos problémákat felvető karvaly — ezekhez csatolja újabban HASAN EREN (MNy. XL, 228—30) a kével —- küllő-t is — szavunkkal kapcsolatban egy más alkalommal kívánok szólni. 1 BENKŐ példái közül (A magyar ly hang törtenete 68 és MNy. L, 326) törlendő u DöbrK. hely hely 'hej!, hej!' adata, a szöveg ugyanis így hangzik: „iefus nag zoval mondván hely hely latnazabaíani, uz. uz En iftenem en iftenem mire hagal meg (el) engem."
