Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Börtü és világosan török eredetű szavaink [MNy LXXIII/1977/, 146-154.]
151 [Mellőzöm a mutatóba közölt török adatokat.] A magyarba egy ótörök *böriüy kerülhetett át. Az egyeztetést azonban jelentéstani nehézségek teszik kéteégessé; a magyarra jellemző ötvös szaknyelvi használat sem mutatható ki a törökből, a tágabb körű török 'mag, szem' jelentés pedig nincs meg a magyarban. — Az ötvösmesterség szava." (I, 280.) A TESz. tehát egy „talán" megszorítással lehetségesnek tartja a börtü török eredetét . Ez a „talán" magától eltűnik, ha valaki igazolja: 1. „a magyar fcörfü-nek nem pusztán ötvösműves, hanem szélesebb körű alkalmazásban volt 'Kömchen, Kügelchen' értelme" (ez MUNKÁCSI BEBNÁT eredeti feltevése); 2. a török bürtük 'szem, szemcse' valamikor, valamelyik török nyelvben vagy nyelvjárásban — önállóan, kísérő anyagnév nélkül — ötvösműszóként is használatos volt vagy ma is az. 5. Mándoky, mielőtt megvédené a börtü szó török etimológiáját, szükségesnek ítéli véleményt mondani elődeiről, így GOMBOCZ ZoLTÁNról és természetesen a TESz. török címszavainak a szerzőiről. Ezt írja: „A török nyelvek szókincsét ismertető-feldolgozó irodalom azonban az utóbbi évtizedekben jelentősen — bár még mindig nem kielégítő mértékben — meggyarapodott. Az új anyag gyakran igen szerencsésen egészíti ki a régit, és így török jövevényszavaink kutatásához sok értékes adalékot szolgáltat. Sajnos, legújabb történeti-etimológiai összefoglalásunk török jövevényszavakkal foglalkozó szerzői igen sokszor nem, vagy csak alig-alig élnek az új lehetőségekkel, pedig a közelmúltban megjelent szótárakat és szójegvzékeket is felhasználva, jóval kevesebb lett volna a TESz.-ben az »ismeretlen«, a »bizonytalan«, de még a »valószínűleg török eredetűi nek ítélt szavaink száma is." Kommentár helyett hadd jegyezzem meg, hogy a TESz. szinte minden török etimológiáját, ígv a bertő-t is, egyik kitűnő turkológusunk írta, akinek széleskörű ismeretei vannak a török szókészletnek közelmúltban és korábban megjelent valamennyi forrásáról, azoknak török jövevényszavaink kutatásában való hasznáról. No de lássuk a GoMBoeztól „túlbecsült" jelentéstani nehézségeket, amelyeket a TESz. is magáévá tett. 6. Jelent-e a magyar börtü 'szem '-et? Mándoky szerint (301) „az elsődlegesen 'ezüst- vagy aranyaprólék, ezüst- vagy aranygolyócska' jelentésű bertö szavunk jelentéstanilag is remekül magyarázható egy 'mag, szem' alapjelentésűnek gondolt régi török * bürtük, ili. bürtüj szóból". Ilyen szemantikai fejlődés valóban lehetséges, az adott esetben ez azonban hipotézis, amely nem pótolhatja a hiányzó tényeket. Hipotézisekkel mindnyájan élünk, élnünk kell, de soha nem emelhetjük a tények rangjára. Valamivel odébb (302), végső trompfként, ezt írja: „A TESz. szerint a börtö, bertö török megfelelőinek csak 'mag, szem' a jelentése, s ez »jelentéstani nehézségeket« okoz, ami az egyeztetést is »kétségessé teszi«. Az imént már utaltunk rá, hogy ez teljes képtelenség, annál is inkább, mivel a magyar szó is jelent 'mag'-ot, 'szem'-et; vö.: »bertök: korner« (MTsz. I, 122)". Érdemes azonban tovább olvasni a szöveget a megadott helyen, az idézett címszó után. Ez így hangzik: „(kisebb-nagyobb golyóbis formájú darabokba összefutott ezüst-aprólék; ezüstműves mesterszó. Helv nélkül. Nvr. XV, 48).". Valljuk meg, elég gyenge ez a bizonyíték. . .
