Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Régibb török jövevényszavaink magyarázatához - (Szőlő, üd-ül, egy; őr-öl, ör-vény) [MNy XXIX /1933/, 275-279.]
Régibb török jövevényszavaink magyarázatához. Szőlő. Ismeretes, hogy а magyar szőlő a következő török szavakkal függ össze: kaz. jiläk 'bogyó' | baek. jelük 'ua.' | mis. jilük 'ua.' I alt., tel., kumand. jiläk 'földi eper, szamóca' | leb. jigläk I kond jestek | abak. jistek \ kojb. testük 'ua.' | csuv. sirla bogyó' (GOMBOCZ: MSFOU. XXX, 125). Egyetlen török nyelvben sem jelent ugyan 'uva vinifera'-t, a jelentéstani egyezés mégie kétségtelen, mert nálunk is csak később fejlődött ez az értelme. Eleinte a magyarban, épúgy mint a törökben, csak 'bogyó'-t jelentett a szőlő: eigányszölő, ebszőlő, farkasszőtö stb. (vö. GOMBOCZ: MNy. II, 145, MUNKÁCSI: KCsA. I, 232—3). Mo6t nem is erről, de a török szó etimológiájáról és a vele összetartozó mongol szóról volna néhány megjegyzésünk. A magyar ezó forrásául GOMBOCZ ZOLTÁN egy ó-csuvas *itdlüy-et jelölt meg. Tekintetbe véve a felsorolt török adatokat, az ős-török alak viszont *jeblük lehet. A benne előforduló -ó- szabályos folytatása, mint tudjuk, ujg., türk -d- (-Ö-). 08zm. 6tb. szag., kojb. -z- (szó végén leb. -g-, jakut -t-, csuv. -r-. Iemeretes, hogy e szóközépi -b- folytatása a magyar nyelv bolgár-török jövevényszavaiban -d-. Mongol megfelelője 6zintén -d-, kivéve, ha utána i következett, mert ekkor a -di-ből szabályosan -ji- lett. A szókezdő mis. j-, kojb. t-, csuv. я- szintén pontos folytatása az ős-török j'-nek. A szó második része nézetünk szerint nem más, mint az eredetileg kicsinyítő értékű -laq, -lük denominalis névszóképző; vö. taj-laq 'petit chameau', toj-laq 'outarde', burt-laq 'pourceau', oy-laq 'chevreau' stb. ( DENY , GramTurque 564). Az oylaq példa különben közelebbről is érdekel bennünket, mert megvan a magyarban is mint olló 'Zicklein; capella' (GOMBOCZ: MSFOu. XXX, 109). Az alapezava oy-. Ebből képzett mongol alakok oyu-nu, oyu-na 'bouc sauvage' (Kow. I, 363b) és oyu-lja, oya-lja 'mouton sauvage' (Kow. I, 365b). A török oy- és mongol oyu-, oya- alapszavak szabályszerű megfeleléséről mindjárt szó lesz.
