Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
A jó szagú gyopártól a havasi gyopárig [MNy LXV/1969/, 136-144.]
142 sárgugyopár, homoki szalmagyopár, homoki bársonyvirág, sárgaszalma virág, málvirág. ınolyfû, molyözőfű (CSAPODY — PRISZTER i. m. 174). 5. Ami a gyopár szó történetét illeti, legrégibb köznévi előfordulásait a szójegyzékek szolgáltatják: 1395 kör.: gyopár 'secat[us]' (BesztSzj. 375); 1405 kör.: gopar Yieadus' (SchISzj. 881); 1435 kör.: gabor 'seead[us]' (SoprSzj. 212). A latin szó értelmezése kezdettől fogva vitás, minthogy maga u szó a másolások során torzított alakban hagyományozódott ránk. SZAMOTA a cicndes alakból indult ki, amelyet DIEFENBACH szótára alapján 'Hauswurz; fülfű, borsos szaká'-nak értelmezett, ami nem más, mint a Sedum acre — Fiilfű. FINÁLY a romlott alakok mögött a középkori Stoechas-ra gyanakodott, csakúgy mint RAPAICS (MagyVir. 15). Ez utóbbi szerint Stooechas 1 ugyanaz, mint a mediterrán Hclichrysum Stoechas és a magyarországi gyapjas levelű, sárga, szalmás fészkű Ilelirhrysum arenarium, azaz a sárga gyopár. Ugyancsak RAPAICS szerint (i. m.) azonban 1583-ban a Stoechas BEJTHE ISTVÁN noinenclatoráhan tévesen még a Sedum minus clausticum-ot, vagyis a Sedum acreot jelenti. A 'sárga gyopár'-ra vonatkozó többi fontosabb adat: 1577 kör.: „K melle f«*3 Muyoranut \v3ben es Sarga gyoparth" (OrvK. 9); „Malwath, Apromalwatli, vyolat, an .M. j. s. 3ekfweth, Sarga gyoparth an M. s. vyzyteoknek vyragatb" (i. in. 24); „Bakfweth, Sarga gyoparth. 3ekfwet. Muyoranath, ehynaly Sakeyoban" (i. m. 91); ,, Sarga gyoparth téry megh töd аз Nyelwre" (i. m. 123); ,, Sarga gyoparth chyak аз vyragat, feo3d meg Borban" (i. m. 307); stb. (14, 195, 451): 1584: 'sedum minus eaustieum' (Beythe: Nom. 8 [Hauswurz]: NySz.): 1588: „Reő fiu, auugv sarga gyopár ' (Frank: HasznK. 18: NvSz.); 1595: ,,Az sarga gyoparnak az virágát borban id meg, gyakran fcırsalmsok.it és tökösöket gyogit" (BeytheA: FivK. 106: NySz.), ,, sarga gyopár (így] arany viraga fyu bársony zinû az viraga" (i. m. 105n: NySz.). A régi adatok másik nagy csoportja a 'fekete gvopár'-ra vonatkozik: 1470 k.: fekete gyopár ['origanum'] (CasGI. 64); 1577 kör.: „jékfwet, Sarkerepeth, Salyat, Cyombort, Mayorät, Fekete gyoparth, Lomentath, Borffwetb, fonnyas meg vyzben " (OrvK. 42); „Kaproth es fekete gyoparth teory megh" (i. m. 71); ,,Fekete gyoparth eges megh es törd porra" (i. m. 83); ,,Fekete gyoparnak koroyath, fé3d 03 we borban" (i. m. 913); ,,Fekethe gyoparth igyál borban" (i. in. 185); „Ilten fayat, Fekete gyopárt, Lo mentatb, ınynd ез három felebeol vagy ket nehe3ekeoth" (i. m. 335); stb. (14, 50, 91, 94, 106, 107, 121, 131, 134, 172, 235, 262, 293, 322, 401, 413, 428, 592, 609, 611, 622, 646); 1584: „fekete-gyopár: origanum silveetre" (Beythe: Nom. 6; origanum. Nom. 2 1 A Stoechas, többes szám Sloechades, ma Hyires egy Marseille közelében fekvő szigetcsoport neve; szerepel e szigetcsoporton termő több illatos ajakos és fészkes növény elnevezésében is. Vö. CALEPINTJS (1685.): „stoechas — Sthoeiae zigedben term 6 fw (МЕЫСН 298); MA. 1611., 1621.: „Stoechades: Három Bigetec, közel Massiliahoz; stoechas: Fűnec neve"; MÁRTON. 1818.: „Stoechas, sc. insula, Plur. Stoechades soil, insıılae ad litus Narbonense Galliae, hodie: isle de Hieres. 2) i. e. Lavandula Stoechas, L. spikinárd; der Spikinard." G. C. WITTSTEIN, Etymologisch-botanisches Handwörterbuch (Ansbach, 1862.) 847: „Stoechas T. (Labiatae). Nach den Stoechaden (jetzt hierischen Inseln) benannt; die Pflanze kommt aber auch sonst im südlichen Europa vor. — Stöechas (Compositae). Wie vorige Gattung. Art von Gnaphalium." Érdé kes még: A. L KMÉK , Dietionnaire descriptif et synonymique dee genres do plantes phanéroganee VI (Brest, 1936.), 827: „Stoechas Tourn. = Lavandula Tourn. ex. L."
