Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Bilincsek, bilincs [MNy LXI/1965/, 281-289.]
131 A mongol, [wntosabban a kalmük alakot RAMSTEDT belső mongol fejlő «lén gyümölcsének tekintette és a kalmük óttf/fy-hez kapcsolta. Valójában a kérdéses szónak a következő alakjai ismeretesek: irod. mong. büleke, büleki 'le commencement des nerfs, tendons' (Kow. И, 1234; A k helyett javasolt g olvasat nem fogadható el), bülike 'ua.' (Kow. II, 1236), büleke, büleki, bülike 'tendon, sinew' ( LESS. 146); irod. hal. búlch 'сухожилие; ín' (LUVSANDÉNDÉV 94); irod. ojr. bülkin, bülkün (POZDNEEV 140), kaim. bülki) 'Sehne. Flechse; ö Oberarm, die Sehnen der Hand und des Armes (Erkl.: bultiygin üzür 'das Ende de« Muskels'; az 'Oberarm' értelmezés tehát nem fedi ezt a magyaráza tot!)' (RAMSTEDT 66); irod. bur. búlchi(n), büchi(n) anat. 'утолщенная часть жили; толстое сухожилие; az ín vastag része, vastag-ín' (CEREMISOV 135). Részletekbe menő érvelés nélkül is világos, hogy a mongol 'gyűrű'-t az 'ín, ideg'-ből levezetni nem lehet, jelentéstani és hangtani nehézségek miatt. A mongol szavak magyarázatát máshol kell keresnünk. Az összes körülményeket gondosan mérlegelve arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a mongol szókészletnek ez az elszigetelt, belső fejlődés eszközeivel nem magyarázható eleme jövevényszó a törökből. 7. Az irodalmi mongol változatok közül a jól ismert doublette-ek közé tartozik a bilistig ~ biliftig. Ebben és az ehhez hasonló esetekben arról van szó. Iiogv a török eredetű szavak z-jét „körülírják", minthogy a mongol írásnak erre a hangra nincs megfelelő jegye. Más szóval ez annyit jelent, hogy a biliftüg ~ biliftig mögött egy török bilizük-öt kell keresnünk. Ilyenek még: sesig 'kétség, kétely' ~ séfig (ujg. sázik, sízik, Küf. «ezik 'Vermutung'); süsüg 'buzgalom, hitstiftig « süzük) \ tisüm 'szőlő' ~ üftim (Káéy. üzüm 'Wein, ТгаиЫ'), üstig 'betű, írás, kalamus' ~ üfüg (tör. üzük, üíük 'Buchstabe'); basar 'bazár, falu' (perzsa bäzär) ; stb. (Vö. VLADIMIRCOV, Sravniteljnaja grammatika nwngoljskogo pisjmennogo jazyka 398 — 9.) Persze nem puszta helyesírásról van szó azokban a mongol nyelvekben és nyelvjárásokban, amelyek nem isme rik a z-t (a kalmük pl. ismeri), dz-t, f-t vagy ritkábban e-t (i-t) találunk. A mongol változatok közül egyetlenegy vezethető vissza a török bilizük-re. az sem őrizte meg eredeti 'karperec' jelentését; mégis fontos ez az adat, mert megmagyarázza a többi írott és élőnyelvi f beszüremkedését. A mongol előfordulások zöme nem a török bilizük (< biläztik)-re. hanem egy másik török, képzett szóra vezethető vissza. Adatainkban e képző -leg, -lig, -lüg alakban jelentkezik. E mongol változatok egv eredeti török -lâk, -lik, -lük képző-sort tükröznek, amelyek mellől nem hiányzik persze a -lag, -liq, -lug sor sem. Ismeretes e képzőnek egy f-n változata (fag, -fák stb.) is, mégpedig az oguz nyelvekben, ahol — bizo ııyoe körülmények között — a í-vel szemben szabályosan / jelentkezik. Funkcióját tekintve a lag, -lâk diminutivum- és augmentativum képző. A képzőről fentebb már szóltunk. Ehhez még csak azt fűznők hozzá, hogy a három képző [»árban egyesek két. mások három különböző képzőt hajlandók látni (a kérdés részleteiben jelen mondanivalónk szempontjából közömbös). Abban viszont vita nélkül egyet lehet érteni, hogy a lag, -lig, -lug stb. összetett képző. Az alapszó azonban nem bile (bili, hilti), ahogy első pillnnatra várni lehetne, hanem biläk (ebből másodlagosan bilik, bilük) 'alsókar, csukló stb.'. A szóvégi k eltűnése a -lag, -Iák képző előtt török sajátosság, amely nyilván a
