Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)

Dió [NyK XLVIII/1933/, 242.]

Dió Dió. E szót torokból magyarázta MUNKÁCSI BKKNÁT KSZ IX, 294 s összevetette a csagatáj jarak, kirgiz гагак, toboli jar af, (vö. kalmük jar yak) szóval. Az EtSz. I, 1360—1. még csak mint valószínű megfejtést jelezte, késóbb GOMBOCZ ZOLTÁN is elfogadta, TÖRÖK JÁNOS pedig KCsA II, 238 Kasyari egyik fontos adatára való hivatkozással (jayaq) végleg megszilárdította ezt az etimológiát. Vö. még KSz. XX, 131. köv. Alljon itt néhány újabb adat középázsiai előfordulásairól. A turkiból u következő források alapján ismerem: Hui han tse tien, (kínaiturki szótár a múlt század végéről, a MTAkad. könyvtárában) jl5sjl yangaq 'dió'; a cím nélküli négynyelvű kéziratos szótár (a Néprajzi Múz. könyvtárában) II, G7 r° yangyak id. (mandzsu írással); SHAW, 197 JI^CJI yangaq 'walnut'. A Néprajzi Múzeum kéziratos ujcur-kínai szótára szerint (I, 12v°) y'ingaq. Érdekesek a mongol adatok : az 1G00 körüli kinai átírásos mongol-kínai szótárban a diót mongolul juV/ç-nak jayuy) hívják (a szótárt kiadta, minden magyarázat és átírás nélkül POZDNEKV, Lekcii po istorii mongol'skoj literatury, III, Vladivostok 1908, 8—39); a XIV. század második feléből való Hua yi yi yü című kínai átírásos kinai-mongol szótárban (MTA. könyvt.) pedig a szó ji'uq (-« jiyay) alakban ismeretes. E nyelvemléki adatok szabályos retlexe a Nyugat-Kínában, Kanszu tartományban beszélt monguor nyelvjárásból ismert nziaa 'dió' alak, vö. A. MOSTARRT—A. DE SJIEDT : Le dialecte monguor parié par les Mongols du Kansou Occidental, III

e partié. Pei-p'ing 1933, 77.