Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Az idő és társai (Idő, idén, kor, korán; késik, későn) [MNy LXII/1966/, 385-398 ]
101 'ua.' (RADL. II, 1384); kirg. kele (JCDACHIN, KRS. 383); özb. kela 'éjszaka; tegnap' (BOROVKOV, URS. 211); sz.jög. kele tüne 'éjjel', kile 'este: éjjel' (MALOV 67—8); turki kile, k(le, kele, kila 'night, evening, in the night' ( J ARRING 170); Származékok: tel. koliyi 'gestrig' (RADL. II, 1144); leb. kdfdgi 'ua.' (RADL. II, 1150); QB kdfdgi, olv. lcAldki 'nächtlich' (uo.); kaz. tat. kilägi 'gestrig' (RADL. II, 1380); bar. kigdgt 'ua.' (RADL. II, 1384); Husräw keldki 'éji' ( Z AJ^CZKOWSKI 05); kaz. tat. kiliräk 'sehr spät am Abend' (RADL. II, 1382); kar. T. küMik 'das Nachtquartier' (RADL. II, 1153). 19. G OMBOCZ (BTLw. 95) szerint a magyar késik ^ kési viszonya a török kel 'késő' ~ kelik- 'kéeik'-hez morfológiai tekintetben nem világos. E kétség nyilván a török kel- ige hiányából fakadt elsősorban. Ebből a szempontból a helyzet ma gyökeresen más. Ami a török kelik- 'késik' igét illeti, már GOMBOCZ feltette, hogy az a kel 'késő' származéka. így magyarázza a kelik-et: GABAIN, AlttUrkGramm. 01. §; R ÄSÄNEN , Morphologie 146; D ENY , Grammaire 843. §; például ilik'belép, meghódol' < 11 'belső réez'; tariq- 'szűknek lenni' < tar 'szűk'; alxq'éhezik' < al 'éhes'; stb. E magyarázattól — jelentéstani okokból — magam sem térnék el, noha elvileg szóba jöhetne a deverbalis intensivum- és passiv um képző -k (q) is (vö.: GABAIN i. m. 160. §; R ÄSÄNEN i. m. 164). (A kel- ~ kel nomen-verbum problémája nem érinti mostani mondanivalónkat.) Ezzel szemben figyelmet érdemel a keld < kel képződmény. A török (idő)határozószók (és névmások) képződményeiben nem ritka a „szabálytalan" jelenség. Arról van szó. hogy régi, olykor fossilis ragos alakulatok önálló szókká válnak. Ezek közé tartozik a kecd 'későn; est; éj', ami nem más, mint a kel 'késő, későn' melléknév (és határozószó) dativus-locativusi (temporalis) -a, -d ragos alakja (vö. R ÄSÄNEN , Morphologie 60). Ilyenek még: baiqa 'más; kívül' < bal 'fő'; özgd 'más' < öz 'maga'; ilyen végül még a tűnd 'éj' < tün 'ua.'. Itt kell szólnunk még a casus adverbialis szórványosan jelentkező -la, -lá ragjáról: tttnlä 'éjszaka, éjjel', ertdld 'reggel, korán', tangla 'reggel, hajnalban', — és jiersze qurla ' szór', birld 'együtt', öyld 'délben; dél' stb. (vö. R ÄSÄNEN , Morphologie 66 — 7). 20. A török ige előkerülte óta a magyar késik: kési magyarázata egyszerű: a kési a késik ige melléknévi igeneve. Igaz, a beszélő nyelvi tudatában a késik: kési csak az egyik reláció, amely egyazon ige származékait tartalmazza. Van — többek között — egy másik reláció is, amely a késln határozószó kategóriáját jelenti, s amely magában foglalja a koránt, idén (R. időn J-t stb. Ezek a határozószók hatottak egymásra. Már SIMONYI (Hat. II, 354) így ír a korán-róV. „eredetileg személyragos forma, mint idején, de utóbb szemr. jelentese elhomályosul s -n ragos melléknévnek érezték, minő a párja: késln: így lett korábban, továbbá a kora mn. ... s belőle korit. . . Másfelől, midőn a korán hat. szó lett, ilyen alakja is támadt: koránt, korántabb. . ." Végül a török öd, qur, kei (vagy ezek származékai) mint élő nyelvi reláció — bilingvizmus esetén— hatott-e nyelvünk megfelelő szavaira? A kér dés felvetése nem megokolatlan, de mai eszközeinkkel megnyugtató feleletet iidni rá bajos volna.
