Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai és ami körülöttük van. 1. köt. Szerk. Schütz Ödön. (Budapest Oriental Reprints, Ser. A 1.)
Az idő és társai (Idő, idén, kor, korán; késik, későn) [MNy LXII/1966/, 385-398 ]
94 (Fort-Szer. H: NySz.). Ide tartozik továbbá a NySz. valamennyi idén-rv fel hozott példája: ,,Ez idén: homo" (CAL.); ,.EZ iden nem ВОК borunk leezen" (LevT. I, 60; RMNy II, 278); „Nağ meleg idót ielentnek ez időn" (KBártf. 1583. Bv4) „Az üdén" (Land: ÜjSegíte 156, Mik: TörL. 112). Az OklSz. már helyesen ez idén címszót vesz fel, ezt kifogástalanul [hoc anno; in diesem Jahre, heuer]' értelmezéssel kíséri; példája: 1553: „Waghyon egy halaetho, kyth ez idén el bochathothak, hogh meg epeechek gatthyath, sylypeth, zugoyath" (OL. L. III. 16. 17). A nyelvemlékekben gyakran előkerült az idén, időn mutató névmás nélkül is, ilyenkor azonban jelentése nem 'hoc anno; horno', hanem egyszerűen 'anno'. íme: „Harmad idén" [a helyette álló ielén sajtóhiba] ment vala Váradra" (Monlrók. XV, 36: NySz., az 5. jelentés utolsó példája). Ilyenek még: 1608: „Búzával, borral, jóval ez mult idén [azaz nem akármelyik múlt évben, hanem az éppen elmúltban, tavaly] is béséggel látogatott [Isten] ő felsége" (MA. NLI. 254: OklSz.); 1643: „Valaki egy idén, kiváltképpen három idén, szőleit metszetlen, és kapálatlan hagyja, az földesurakra száll" (GazdtörtSzemle VI, 471: OklSz.); 1653: „Valaki három idén szőlőjét meg nem metszi és meg nem kapálja, az olvan szöllő úrra szállott" (uo. I 2, 32: OklSz.). Az idő nek idén (időn) alakjával az 'év, esztendő'-n kivül a többi jelentésében is találkozunk a nyelvemlékekben. íme: „Mondád, hog valamel yden az bynes ember megforduland, hog ew bynet meg bochathod" (GyöngyK. 41: NvSz.); „Neminemw idum tevrtenek ilien dolog" (VirgK. 15: NySz.); „Az nyaar fa kyknek arnyekozasok hywöntózeesre nagy kedwet teeznek embereknek velewsewl hew ydeum" (ÉrdyK. 476b: NySz.); „Az harang szó ha hallic czendez ıIdőn esőt jelent" (Cis G2: NySz.); „Igen hamar idum iuta nagi isteni gondolatnak malaztyara" (VirgK. 83: NySz.); „Reuid idén leyendó, hogy le tegyen" (Beythe: Epist. 233: NySz.); „íme ezenkwzbe haynal ydwn lata ala zallani egi twzes angialt" (VirgK. 33: NySz.). 10. A nem kis számú képzett és ragos alakokból itt csak kettőt emelnék ki. Az egyik idétlen, időtlen, időtlen: 1. 'immaturus, abortivus' (MA.), 'unreif, missgeboren, zu früh geboren' (PPB.); 2. '[intempestivus, ineptus: unzeitgemäss, unpassend]'. A másik idétt, idéttem, ydetteumk, időttők 1. '[mature; zeitig, früh]'; 'idejében' (SzD.), 'tempore, aetate, aevo' (SI.); 2. '[zur Zeit des —. in der Zeit]'. (Mindkettőre vö. NySz.) 11. Most pedig lássuk a fontoeabb török adatokat. Az ótörökben (gyakorlatilag a türkről és az ujgurról van szó) GABAIN (Alttürkische Grammatik 322) az öd szót a következőképpen értelmezi: 'Zeit, Zeitpunkt; (räumliche) Gegenwart; Stunde, Periode, Jahreszeit'. Nem kevésbé tanulságos ugyané BZÓnak ugyanitt olvasható oszmán-török értelmezése: 'vakit, an, huzur; saat, devir, mevsim'. A régi szövegekből e jelentéseket a következőképpen igazolhatjuk: 1. 'idő, időpont; Zeit, Zeitpunkt'; „aiqu ódtd" 'zu allen Zeiten' ( RACHMATI , Türkische Turfap-Texte VII, 52: 128); „(törtünő) ayay-ly bolmaq dyaıı saqlné ödin ayu birälim" 'viertens wollen wir die Zeit für die Meditation durch die man geehrt wird, mitteilen'(BANG—GABAIN, TIT. VA, 10: 98 — 9):,,ödilngdä . kün tngri qaitsisi afiltî yarudî" 'in deiner Zeit ist der Sonne Glanz aufgegangen und erstrahlte' (BANO— GABAIN, 'ITT. I 6: 6 — 7); „kim-ning qurtulmaqly ödin ((olusin otyuraq bilsär" 'wessen Erlösungszeitpunkt er genau kennt' (GABAIN, TTT. X, 22: 273 — 4); „tözün oylum amti saviy sözüg king alqly
