Magyar Országos Tudósító, 1947. május

1947-05-11 [943]

/Tildy Zoltán "beszéde Miskolcon, 1. folytatás./ * • o~/H n é A polgármester üdvözlő szavaira a köztársasági elnök válaszolt. . * - Polgármester ü r. Mélyen tisztelt Hölgyeim és U raiffi ! Borsod vármegye népéhez engem régi, közös harcok emléke füz> Most, amikor jöttem ide, 'a tavaszi tájon-láttam, hogy a szorgalmas kezeíc minden;földet megmiveltek, E z eken a földeken máris latszik az Ígé­ret, 1 s teh áldásának az Ígérete, Amikor feltűntek előttem a magyar falvak tornyal, ahol jártam, vivtam a magam politikai küzdelmeit, .. lehetetlen volt vissza nem emlékezni erre az időre. Nem most mondom, az ország nagy romlása után^ amikor sapnos rettentő pusztulás bizo­nyította be j • az akkori orszagvezotés látás talán politikáját és döb­benetes hibaját, akkor is mondottam, amikor itt jártam közel 15 esztendeje Bordódnak falvaiban. Még most is éget az a szorongó érzés amely akkor eltöltött, ami vezetett és űzött, hogy ami képességet az Isten nekem adott, azzal pg ú báljak fordítani azon az irányod,, amely r öl láttam, hogy a végzet felé viszi ezt a nemzetet, Borsod falvaiba: akkor jártam, amikor a magyar reakció legsötétebb idejét élte. Hogy most annyi ro& vesz bennünket körül, hogy ennek a nemzedéknek annyi feladata van, azért azt az országvezetóst hibáztathatjuk, amely el­len én akkor együtt küzdöttem Borsod vármegye tisztalátásu magyar népével. - De vissza kell térni a mostani időkre. Amerre járok az országbán és ahol csak látom a magyar nép életakaratát, hitét abban,/önmagának építi országát és látom a munkának eredményét a gyárakban, üzemekben, kint a földeken, a szellem műhelyében minde­nütt, eltölt a hit a magam nemzetének jövendőjében• Ezt érzem itt is a polgármester ur szavaiból. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a sors nekünk nehéz esztendőket szabct t és még mérhetetlen felada­tokat irt, átfogjuk verekedni magunkat a nehéz esztendőkön »o megoldjuk ezt a feladatot, amely erre a nemzeé kre vár. Ezek a fel­adatok ke« tosek : helyrehozni a romokat-, az életet újra elviselhe­tővé-tonna mindenki számára , de közbe-..£pndolni kell a jövőre is, A jövendő útjaira, a jövendő országépitésre is gondolni kell, A fele dátokra, amelyek túlnéznek a romokon, éa a jövendőben egy olyan orszá­got 'llitanak elénk, amelyben minden becüülettel dolgozó ember mun­•válkodlék bárhol a fizikai..szellemi, lelki munkaterület bármelyik mesgyéjón, mindenki megtalálja, nemcsak a biztos mindennapi kenye­ret, de azt az emberi megbecsülést is, amelyet a demokrácia az em­beri egyenlőségben adot t meg. • /FclyWoc./

Next

/
Oldalképek
Tartalom