Magyar Országos Tudósító, 1944. március/1
1944-03-09 [292]
Budapest, 1944, nárdus 9*\***'« ti***— /tó;jP óitekezlet* 1»; j? o 1 y t agt'á s*/ hősise erőfeszítés, az ó^i^i ideg* ós u^nkááldozat, a biztatás, 3zuggggativ eső ós a határozott celtudatosság, arai a Kát esztendős i múltból Rolónk tárulj gazdag erőforrás száriunkra a nagy ismeretlen, a jövő felé, az a ragaszkodás és hűség pedig, amely a meghitt órákban oly melegen'árad pár tv az érünk fele, koll, hogy az ő^szivót és lelkét erősítse, az .6 kitartását acélozza azokra a döntő nagy történelmi feladatokra^' amelyek mőg reája várnak,' - jíi azt a két esztendőt non az idő homokóráján mér« jük le. hanem aa éjt nappallá tevő munkának, a mind ón ideget fel* őrlő történelmi felelősségnek éa annak az emésztő gondtehernek a mérlegén, amelyet ez az olmuit két esztendő jelontott*; Mindenki igazat a/d nakünk ebben az országban, ha tárgyilagosan felel orra a kér&'ésrej oit'adctt ez a két esztendő ennek a nemzetnek éa mitől óvta megj •* A, mini ez te re laö k u r kormányfői működésének-legna«* gyobb Jelentőségét nem azokban a bármennyire fontos és messze ki** h£ x$ alkóMaokban latjuk^ Amely 3kot a rfrgyur törvénykönyv ós a rendeletek tár^vörökit mag,- barom kül- ós belpolitikai vonatkozás*, oan egyaránt a határozott és biztos vonalvezetésében. Az ezeréves ma 0 yar Öntudatnak és önslluáágnuk, a szövetségi hűségnek ós magyar becsületnek az a szintézis a, an^lyot a miniszterelnök ur minden el« határozásánál ós cselekedeténél zsinórmértéknek tekint és amelyet öly íankááatian' fáradalommal önt bele az ezernyi kísértésnek kitett magyar közvéleménybe, *- az-a szintézis,, amelyet a miniszterelnök ur röviden éa tömören magyar politikának nevez, kétségbevonhatatlanul az egyetlen eligazodás, amelyet a mai vxlágkáoszban kövületünk^ v* «ifem lehet tartós az az állam m mond la a miniszterelnök ur egyik felsőházi beszédében amely fem? mar adásának biztosi tékát nem önmagában,, hanem a külső idegen tánaszbari keresi, amely a terület és nép Szintézisét nemzetközi politikáéi kombináoiókkal próbálja helyettesíteni, *«*ftl4fOon saját hivatását a más hatalomnak teondő szolgálatokban látja,' Minket som fenyegetések, sem Ígéretek nem téríthetnek el addigi politikánk céljától •• mondotta más alkaloir mai, Sohasem vettünk részt a politikai versenyfutásban, jzután som fogunk,mert a kis nemzeteknek nem a versenyfutás, hanem, az önmaguk* • hoz val 0 hűség a főkötelessége Értékünk annyi van, amennyit magunk* nak jelentünk, súlyunk annyi, amennyi önérzetünk és becsületünk* S 'S árulót lehat,hogy megjutalmazzák, de egy gentleman nem fog vele szot,-A\ magyar nép pedig nyílt tekintettel akar kezotí'ogni az európai és az uj vilá^ minden népével és hir, z -abban,' hogy saját órdekoi biztosítják létét ős örökkévalóságát, ezért a maga utján ha-, lad,: * m végül a számos megnyilatkozás közül,amely háborús magatartásunkat'meghatározza, még ma ia fülembe csöng az a súlyos intolom éa tanításj oktalan hősködés, könnyelműség lenne crőjjikkol neh a legmesszebbmenőén takarékoskodni,de gyáva,hitvány hazaáruló a ^ /ki nem védi határainkat, országunkat es szabadságunkat, akáros« mó^pgcli ebben az esetben az erőviszonyokat, lehetőségeket* -Kérdem, kaphat-e egy ezeréves önérzetes nemzet eh hél világosabb, felemelőbb A s magasröp tűs égében id reálisabb tanítást és iránynutatást? Eszembe jut hazánk 1-gmagyobb tanítómesteré nefy Széchenyi Istvánnak a mondása, aki C gy külföldi áll a mfer fiúnak aki őt arra kérte, mondjon valamit hazájáról, aoviden,. három szóval Qö&k ezt feleitej »csoda,hegy élünk»» £z a .csoda azonban.'** tohc /vo ts1- én hozzá n immár fezer esztendő óta áll és'.hiszünk bonno,hogy VJ további ezredévekig fog tartani,de ősik azért/mert cz a nemzet so. Pf'^hasem támaszkodott pusztán a csodákra, értsd a'Gondviselés áld<J ós fjh'f megtartó arejáre> hanem az önmaga erejére ós s? # át fegyvereinek /y orejóroi; /folyt* köv,/
