Magyar Országos Tudósító, 1943. április/2
1943-04-18 [281]
Kézirat; n Hatodik kiadás. - \ ÁU 3o , — — Budapest, 1943. április 18. y **J&J xxv * évfolyam, 103. s.zam./A kormányzóholyettos omlóktáblájának lepleplozóse, Folytatás 1,/ $ jílnnusz elhangzása után vitéz parányi Béla, a sutura c^f&fttfft wár igazgatója lepett a szénoki emelvényre ós a következő" beszédet nondta* - pénéltóságu Kormányzó un pőnóltóságu Asszonyont,. Mélyen tisztélt ünneplő közönségl Néhány hót nulva lesz évfordulója annak, hogy Magyarország pőnéltóságu KOrnányzóholyetteso vitéz nagybányai Horthy jstván magas látogatásával tűntetto ki az Alföld ezen legnagyobb gabonatárházát, a magyar gazdák fáradhatatlan ós verejtékes munkájának hatalmas kincseskamráját, A szakember gyönyörködő érdoklődósévol, tüzetesen szemlélte meg ezt a tárházat, ahol csaknem az utolsó szögig minden magyar kéz munkája, a gépi berendezés nágyrésze padig éppen abban a jjagyar Állami GéPgyárban készült, amely az ő magasan Ívelő pályájának egyik állomása volt, solkün.'.zbon visszhangzik még derűs HA viszontlátásraM köszöntése, amellyel harctérre indulása előtt néhány nappal búcsúzott el tőlünk, itt Ősi vármegyéje földjén, jóskor még ugy hittük, a magyar jövő reménysége csendül ebben a rövid buoeuazéban, í)e a Mindenható kifürkészhetetlen akarata non ongodto, hogy daliás ifjúságában viszontláthassuk, mort gzont I3tván napjának hajnalán örökro itt hagyott bennünket, hogy miként azt az'ur költői lolkü szolgája mondotta »AZ egekbe felröppenő sas, jstván vitéz élére álljon a hősi halált halt magyar ifjak csodálatos serogénok." Mindnyájan, akik széles ez országbél itt vagyunk, kivé tol nélkül szivoson áldoztuk volna fel saját életünkot, ha ozáltal az Övét megtarthattuk volna, mort az ő élete több volt nekünk egy drága magyar életnél, az ő óleto a nemzetnek szélé nagy igóret volt, Most, amidőn dicső emlékét az utókor számára itt is negörökitjük, rajta kerosztül és vele együtt kegyelettől emlékezünk mindazokra, akik hozzá hasonlóan a legtöbbet, életüket áldozták az örök szentistváni Magyarországért, Legyen oz az emlékmű póldahirdetőjo annak, hogyan kell önzetlenül és önfeláldozóan szolgálni a nemzetet és hogyan kell meghalni tudni a hazáért. Mint a hősi Leonidas sirfolirata a spártaiaknak, akként hirdesse nekünk nagyároknak o nárványtönbbo vésett nonos arcél az elosett magyar hősök utolsó üzenetét* Megeső lökődtük, amit nogkövotelt a haza. AZ ünnepi beszéd végen lehullott a takaró a márványdonbornüről, amely- a hősi halált halt Kormányzóholyettost profilban ábrázolja és felirata a következő; »«ás mert ilyenek az apák ős ilyenek a fiuk, örök a magyar, ti A leventozenkar a Szózatot játszotta ós eközben báré Bánffy Dániel földművelésügyi miniszter helyoztc ol hatalmas ba? bórkoszoruját a domborművön, A Kormányzó Ur és családja hosszasan V szemlélték a Kornányzóhelyottos emléktábláját, majd elbúcsúzva az f y .j előkelőségektől, a megjelentek lelkes éljonzéso közben szállottak /' gépkoesiba és oáJbAjtattaka/MOT/Jí
