Magyar Országos Tudósító, 1942. szeptember/1
1942-09-07 [278]
Kézirat Hatodikkiadás, Budapest, 1942. szeptember 7\. í<J l# XXIV, év folyam, 239,szám, ELI^SlTár: iééRIOZ ZSIGMOND GT, Mélységes részvét mellett temették el a-Kerepesi temetőben a magyar irodalom nagy halottját, Móricz Zsigmondot, A holttestet a diszravataloz óban ravatalozták fel. Hatalmas katafalkon helyezték el Móricz Zsigmond gyászlepellel bevor.c koporsóját* A koporsóra a Magyar Újságírók Országos Nyugdíjintézetének J^icai-loplét "feeritottók, A ravatalt a kosboruk ordéjo boritotta v A koszorúik között ott volt a gyászoló család koszovn'ja, S z Ínyei-Mer so Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter koszorúja, a Nomzoti Színház koszorúja, valamint az összes magyar irodalmi egyesületek, lapvállalatok koszorúi, A disz rdva taposó korul hatalmas' tömeg szorongó' u , Egymásután érkeztek meg a temetésre az előkelőségek, akikaoi;' soraiban ott voltak Antal István'nemzetvédelmi propaganda minise tor, /lassies Gyula báró államt.i tkár, dr, Gál'Bndro ny, államtitkár, dr. Esoiorhás István miniszteri titkár, valamint a minisztériumok, hatóságok, tostü'stok és egyesületek képviselői igen nagy számban, Csaknom baljós számban megjelentek a magyar irodalom jelosoi, A koporsó jobboldalán az elhunyt nagy magyar iró családja, rokonsága helyezkedett ol, baloldalán pociig az előkolőaógek állottak £'ély gyászban, ,V ravatalozó előtt szintén rengeteg koszorút helyeztek el, rcolyoket Móricz Zsigmond barátai., ismorcA ;-i és tisztolői hoztak.: Az egyházi szertartást Ravasz László dr, roforráátus püspök végozto, ás Egyotomi Énekkar elénekelte a" Te Barmod bíztunk öleitől fogva" kozdetü egyházi éiiokofc, majd Ravasz László püspök imádkozott, Gyászboszédében a püspök többek között özeket mondottat - Bz;-"z alkotás énekli ma Móiíicz Zsigmond nevét, egyetlenegy novot. v--_ 3 mégis hatalmasan, mint ahogy odakünt a kalászok zizognok, vo^ eeoig az erdők zugnak 0 .Száz alkotás' századokon át énekli nos torét, A halott is megszólal ebben a pillanatban, Móricz Zsigmond élete korosi a szavakat, hogy vallomást tegyen alkotójáról, arrél, aki őt toromtottoi Külsőlog legalább nagyon szabad ember volt,'Nom függött semmiféle ölóitólottől, divattői szokástól, jelszótól, koroszmétől* Nem' függött elődöktől, iskolái-tói, Független volta tömegtől, olvasói- • tói, kiadóitól, legszűkebb környezeté tői, az egész világtól. Csak benső törvényét köve tto* Isten adott neki valami szent és borzalmas örökséget: az alkotás örökségét ós szenvedélyét. Azt a szonvodólyt, hogy no elégedjék mog ezzel a világgal, mögéje, feléje, belo alkosson ogy másik világot, ne''eléged jók meg az idők, az események, a hétköznapok szürke sorozatával, opl v ájának arany patakjait suditsá bolo obbo a Világba, Ez a világ is legyen valóságos, legyen magyar, Igaz és o világ inogott váljék köddé az igazi, a valóságos világ s olyan erős'lágyon felé tto, hogy vigaszta 1 jon benne és át tudja ..lakitaniHiszom, hogy az alkotás, az elért cél tetőpontjain néha mondhatatlan örömmel tölti cl a lelket, do azért alkotni annyi, mint küzdeni és örökre szomorúnak lenni; Az alkotás végeredményben reménytelin küzdelem a mulandósággal szómban. Csatavesztés az élettől szómban az örökkévalóság számára, # Az egyházi szertartás után a Joftai-lepcllel bevont koporsót Iramoltok a katafáikról és négylovas gyásshintóra helyezték, A mog-jelont előkelőségek és a hatalmas gyászoló közönség egészen n sirig kisértő ol utolsó utján halhatatlan magyar ir ónkat,' A simái HörÖmpö* Foronc Móricz Zsigmond « 1 " 3>oányfalur'k lolkesab imádkozott s gyászboszédében hangoztatta, hogy Móricz Zsigmondot' as égess ország temeti most, Lolko, moly mindig magyar volt, örökro itt fog lebegni fölöttünk, mert halálával nom szűnt meg élni, alkotásaival.munkáival örök életet biztosított magának; /Folyt,köV,/ ^
